Alacsony a frusztrációtűrő képessége?

Nagyon szűk az a mezsgye, ahol az elvárás, az önteltség vagy éppen az önbizalomhiány találkoznak.

Alapelv lenne az, hogy amit önkéntesen teszünk, azt tegyük feltételek nélkül, valóban önzetlenül és nem öncélúan. Ugyanakkor neveltetés és gyerekszoba kérdése is az, hogyha már az ember társas lény, akkor vannak azért olyan normatívák, amiket illene betartani.

Én is fel tudok robbanni néha olyanokon, ha pl. a forgalomban elengedek valakit, azaz "lemondok az elsőbbségemről", ahogy a kresz fogalmaz és még egy kis biccentés vagy intés sem történik a partnertől és nagy flegmán megy tovább, mint akinek úgymond alanyi jogon kijárt a szívesség.

Az eszemmel nézve fölösleges ezen krenkelnie magát az ember, mert: ad1. ha már odaszántam, akkor tegyem elvárás nélkül, ad2. hiába mérgelődök és a tetejébe hiába is van igazam, akkor is képtelenség a többi ember neveletlen mivoltán nekem változtatnom. De közben a másik fele is igaz, hogy "jótett helyébe jót várj", azaz ha már társadalomban élünk, akkor egy alapfokú kulturáltság és udvariasság alapvető kellene, hogy legyen és voltaképpen nem a flegmán kezelt "adakozó" a hibás azért, mert frusztrálja a másik tahósága, hanem az, aki a tahó, aki képtelen a társas együttélés során viselkedést tanúsítani.

De mondom, szűk a mezsgye. Az ember az eszével igyekszik elkülöníteni a fontosat a lényegtelentől, de néha az érzelmeink mást diktálnak. És ez nem hinném, hogy alacsony önértékelésből fakadna. És mégcsak nem is feltétlenül a figyelem kikövetelése. Sokkal inkább olyan, hogy nagyon irritáló tud lenni, ha az ember korrektül viselkedik és mégis belefut valami antiszociális, neveletlen taplóba. De mondom: vannak fokozatok és nem jó azonnal sértődni.

Az iwiwes-facebook-os példára: ha én jelölök és az illető nem jelöl vissza, akkor nem szoktam megsértődni, vagy írok neki egy "Amnézia ellen" kezdető vicces üzenetet, amiben kifejtem, hogy honnan ismerjük egymást, vagy visszavonom a jelölést. De nem szabad elhamarkodva ítélni. Volt olyan, hogy volt tanfolyamtársnak egyszerűen csak nem ugrottam be, de aztán letisztáztuk és még levelező kapcsolat is lett belőle. Aki meg menthetetlenül flegma, mellettem ült több évig a padban, aztán "nem akar" megismerni, az meg saját magát minősíti, ahhoz nem kellek :))