Mindeki elfordult tőlem. Érdemes így tovább élni?

Depressziós lettem. Mindig sokan szekáltak de próbáltam változtatni azokon a dolgokon amiken tudtam.

Azt hittem vannak barátaim, de sorra kiderült miket mondanak a hátam mögött.

Valahogy üldözése mániám is lett hogy biztos mindenki utál, vagy aki nem is, de furának/nyominak/rondának gondol (eddig ilyen verziókat hallottam vissza).

gondolkoztam hogy talán igazunk van és aki "gáz" az az is marad, nem érdemes élnie mert bárhová megy, mindig van egy "jóakaró" aki terjeszti a hírét és így már az új emberek is fenntartással kezelik.

Igazából belefáradtam hogy nem tudok megfelelni.

Azokkal akikkel néha eljártam bulizni mostanában nem mentem. Elmondtam hogy rossz a kedvem és reméltem talán megértik.

Nem értették, mindenfélét kiírogattak a hamis barátságról rám célozva.

Nem volt az utóbbi években könnyű az életem, hárman meghaltak a családból akiket szerettem és egy barátom is. A pasim akkor dobott pont mikor az egyik történt. A csaja akivel utánam járt szabályos hadjáratot indított ellenem féltékenységből.

Úgy érzem nincs miért, kiért élnem. Egyedül anyukámat sajnálnám itthagyni de másokat már nem.

Bocsánat ha önsajnáltatóan hangzik. Lehet hogy az is.

Lehet hogy rossz barát vagyok amiért nem tudok teli szájjal nevetve örülni a "barátnőim" új pasijának meg converse cipőinek már, mikor évek óta senkim és foszlik le a lábamról a kínai cipő. Keresem a hibákat magamban de ha kérdezem mástól mi nem tetszik a válasz mindig: á semmi, semmi.