Aki halkabb az átlagnál, az egész életében "láthatatlan" marad?
Az a problémám,hogy nem igazán találom a közös hangot az osztálytársaimmal.Összesen két lány van az osztályban,akikkel tudok beszélgetni,de ők jobban összebarátkoztak egymással,mert van egy közös érdeklődési körük és én kiszorultam ebből a barátságból,pedig az egyik csajjal előző évben mindig együtt lógtam.A suliban a többi barátom is eltávolodott tőlem,mert mind átkerült másik osztályba.A legjobb barátnőm is talált magának mást.
Amikor próbáltam beszélgetni azzal a két osztálytársammal,akikről fönt írtam,meg sem hallották,amit mondok.Ekkor dühös lettem és rájuk szóltam,hogy vegyenek már észre.Erre az egyik azt mondta,hogy én kicsi vagyok és észrevehetetlen.Az a baj,hogy érzem,hogy igaza van.Tényleg egész életemben ez volt.És tényleg alacsony vagyok(167) és vékony.Most azt csinálom,hogy inkább olyanokkal barátkozok,akik észrevesznek.A szomszédaimmal:egy szellemi fogyatékos lánnyal és egy régi barátnőmmel.Ő elég szemét,állandóan beszól nekem,de amikor a másik csaj ott van,akkor őt bántja és engem nem.Ők legalább észrevesznek.Szerintetek harcoljak azért,hogy az osztályban a két barátnőm foglalkozzon velem,vagy reménytelen és inkább barátkozzak ezzel a két csajjal a falumban,akik nem éppen az én szintemen vannak,de legalább észrevesznek?Segítsetek!16L
válasza:
válasza:Hát van benne valami határozottan... Hogy mondjak pár példát: már suliban is sok mindent megúsztam, mert kiálltam magamért. Sok-sok helyzetet kell elképzelni, ami nem úgy adódott, ahogy szerettem volna és a többség talán teszi, ami mondanak, én meg mindent megtettem, hogy ne. És nyertem.
Munkahelyen is így ment. Pl. párom odajött dolgozni. Más műszakba akarták tenni. Más beleegyezett volna szó nélkül, hisz örüljön, hogy van munkája, stb. Francokat! Főnökről főnökre futkostam, míg el nem intéztem. Ha másik munkaterületre, jobb helyre akartam rakatni, addig mentem és pofáztam, míg összejött.
A héten ki akart velem tolni a főnök, rosszabb munkaterületre akart átcsoportosítani pár kollégámmal egyetemben. Kértem, hogy lehetne-e még variálni. Mondja flegmán: ha nem tetszik, mehetsz XY-hoz reklamálni. Nem hitte, hogy merek, az a góré amolyan megközelíthetetlen. Azonnal beszéltem vele, nem érdekelt, hogy elküld a francba. Nem küldött, segítőkész volt, elértem, amit akartam.
Csak szólni kellett...
Már ezerszer tapasztaltam, az élet pont olyan, mint az a vicc, amiben a medve halállistát készít. Minden állat beletörődik a sorsába, csak arra kér engedélyt, hogy elbúcsúzhasson a családjától. A nyuszi meg megkérdi a macit, lehúzhatná-e magát a listáról. A válasz: igen! És a legtöbb ember nem hiszi el, hogy így van, pedig de! És nem protekció kérdése! 0 ismeretséggel intéztem mindent magam körül, sikerrel!
válasza:Köszönöm a válaszokat!
Második:Végül is akkor csak határozottabbnak kéne lennem és tenni rá,hogy más mit gondol.Ha lesz rá elég bátorságom,talán menni fog,de sajnos elég nyuszi vagyok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!