Vannak itt még ekkora sz@r alakok mint én?

Önzö vagyok, hiú, türelmetlen, azokkal vagyok bunkó akik a legfontosabbak kellenének, hogy legyenek. Nem mindig tudok uralkodni magamon ha kihoznak a sodromból. A szüleimet kellene a legjobban szeretnem, tisztelnem, és befogni a pofám, és nem kiosztani öket, ha olyant mondanak, ami nem tetszik. Már nem élek velük, felnött vagyok, külön lakom, egyedül, mégis leállok velük veszekedni, ahelyett, hogy kussolnék, és elvonulnék csendben. Belémkötnek, de nem kellene magamra vennem, csak hagyni, had mondják, és legalább tiszteletböl hallgani és nem hozzáfüzni bántó dolgokat. Van egy barátom aki nem is ismeri a valódi énemet, mert nem merem megmutatni az igazi arcom. Erösnek, okosnak hisz, aki tele van egészséges önbizalommal. Göze sincs, hogy milyen gyenge tudok lenni, és hogy fáj, ha valami bánt. Pl. most. Azokkal, akik nem állnak annyira közel hozzám, pl. csak munkahelyi vagy iskolai barátok, azokkal tudok normális lenni, meg türelmes, elnézö, akkor is, ha beszólnak valamit, lepereg rólam, és max magamban bánkódom utána. Imádom a szüleimet meg a barátomat is nagyon szeretem. De úgy érzem hogy a világ jobb lenne nélkülem mert a szüleimnek csak fájdalmat okozok, a barátomnak meg mindig a jobbik oldalamat mutatom. az erös csajt, pedig egy kis sz@r vagyok...