Amikor beszélgetsz nem jutnak eszedbe hülye gondolatok a másikról (pl húú te neked zsíros a hajad, vagy van egy fika az orrodba)?
csak mer olyan rossz hogy ..szinte nem is tudok elmélyülni egy beszélgetésbe ,mert vagy arra gondolok hogy hogyan mozgassam a számat ,és hogyan fordítsam el a fejemet ahhoz hogy komolyan vegyenek..
és az a gáz hogyha ezek kialakultak bennem akkor vajon hogyan fogom én ezt leküzdeni ,pl olyan is volt már hogy beszélgettem egy tanárommal vmiről és arra gondoltam hogy vajon szőrös e neki ott lent vagy nem..
a koncentráció képességem egyenesen pocsék..valszeg emiatt alakult ki
olyan fura vagyok, az fura ahogy beszélek, ahogy nem vagyok természetes..alapjáraton mikor a barátommal(haverral) vagyok ő vele tökre egyenlőnek érzem magam, olyannak akinke nem akarok egyáltalán megfelelni hanem úgy tart jónak amilyen vagyok..az osztályba meg néha elmegyek velük inni..nem is az hogy rossz ,mert kívánom nagy ritkán..de mégis úgy érzem hogy ők inkább ahhoz én inkább ehhez a társasághoz tartozom..egy hasonlat:tehát mint mikor a körön kívül vagy ahol nagyon sok ember jól érzi magát, te is be akarsz kerülni mert ott vannak a legtöbben ,de közvetetten vmi megakadályozza hogy bekerülj(személyiség,társaság)..és minél jobban vágysz rá annál távolabb leszel, de viszont vannak pillanatok mikor már majdnem ott vagy ,egy darabig a határon járkálsz, majd megin jó messze kerülsz tőle
bízom benne megértitek
18f
Hahahaha ezen mekkorát nevettem :D:D:D
De, bizony nekem is eszembe jutottak hasonlók :D:D Valami tök abszurd témától független dolgok... :D
Hál' istennek marha ritkán és ki is nőttem :D:D
21F
:D :D Én is jókat derültem, nekem is voltak ilyenek régen:) Én is kinőttem. Ez inkább a tinédzser koromban volt jellemző, bár ha jól emlékszem még 18 évesen is volt olyan, hogy nem tudtam fesztelenül viselkedni, a nővérem el is nevezett lúdnyakúnak, mert amikor feszengtem, zavarban voltam, kihúztam magam és mereven forgattam a nyakam. (Főleg ha egy jóképű srác volt a közelben:) A másik, hogy akkoriban én is gondoltam minden félét az osztályfőnökömről meg a tesitanárról :)
A többit is megértem, ismerem ezt az érzést. Majd idővel rájössz, hogy csak azok társaságát keresd, akikkel jól, fesztelenül érzed magad. A többieket meg udvariasan leépíted, elkerülöd, illetve megtanulsz nyugodtan beszélgetni fesztelenül, nyíltan, de közben magadban tudni fogod, hogy ez nem egy barátság kezdete, mert nem vagytok egy hullámhosszon, csak udvarias vagy és többet nem nagyon fogtok találkozni.
Nem lehetsz rossz arc x)
Én is eléggé dekoncentrált vagyok, gyakran elkalandozok, de sokszor ki is mondom azokat amik így eszembejutnak, akármilyen hülyeség is xD Jó , persze ez attól függ, h kivel beszélek, mert hát van amikor inkább megtartom magamnak a dolgokat.
Dehogynem jutnak! Manapság csak akkor, ha agyon feltűnő, de régebben én sem tudtam elvonatkoztatni a rendellenességekről.
"hogy hogyan mozgassam a számat ,és hogyan fordítsam el a fejemet..." ez egy az egyben ismerős, de egyszer te is azon fogod kapni magad, hogy ezek már rég elmúltak. Addig pedig add csak önmagad, ne görcsölj azon, hogy tetszik-e a beszélgetőpartnerednek.
Muglikra a válaszom:Kocka!
:)
Erről Sheldon jutott eszembe! :)
Ajánlanék neked egy algoritmust! :)
http://www.youtube.com/watch?v=k0xgjUhEG3U
Nagyon kemény ha megérted miről beszél! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!