Megtudod rendezni az életed olyan mértékben, hogy elégedett legyél azzal a szereppel amelyet alakítasz nap mint nap?

Az ember előzetesen tervez. Úgy tesz, hogy számbaveszi a lehetőségeket, amikor tenni fog valamit. Ez most nem a vészhelyzet, ez csupán a hétköznap. Amikor az ember a hétköznapjai során él, ott megtekinthet mindent alaposan és végig modellezheti, hogy ha ezt ide teszem ott mi lesz, ha azt oda teszem akkor mi lesz amott. A dolgok kölcsönhatásának vizsgálata ad egy folyamatot, hogy honnan jobb a megoldás eredménye.

Amikor elkeseredsz és úgy érzed nem vagy képes, akkor ott van a terved, hogym iel het a pót megoldás. Amennyiben már minden pót megoldást kijátszottál, még mindíg ott a lehetőség, hogy ránézz a dolgokra ismét, átnézd, minden eszközt jól kihasználtál e a folyamatban, vagy ha a folyamat egyes résézből újra indulsz, akkor onnan egy másik eszközzel, elérhetővé válik a cél.

A lényeg, hogy soha ne keseredj el, ne hidd el, nincs megoldás! Az ember okos lény és gyorsan meglel mindíg mindent, ha higgadtan néz rá újra és újra!

Te képes vagy arra, ohgy megold a helyzeteidet és másokban is ott a képesség:A kitartás azonban kell hozzá! A próbáld újra és újra!

Bár Segítőkész Jóbaráttal "beszélgettél" inkább, de ha nem veszed tolakodásnak, újfent írok.

Amikor az ember nem ismeri önmagát, akkor bizonytalanodik el, nem tudja, hol, mire képes, ki is ő valójában, és mi akar az életben az élettől, másoktól, de legfőként önmagától. Az ilyen ember keresi egy idő utána azt, hogy mire született, mi lehet az életfeladata. Nos. Ahhoz, hogy elégedett legyél önmagaddal, öntudatossá és céltudatossá kell válnod, hogy a bátran fel tudj vállalni bármit, s azt ne problémának, hanem kihívásnak lásd. Ez segíti a pozitív eredményt függetlenül attól, hogy esetleges győzelemmel, netán vereséggel fog végződni. Ebben az esetben a vereség nem jelenti, hogy vesztesnek érzed magad, hanem, ha nem sikerül elérned a célt, az új tettrekészséget kelt életre benned.

Ezek alapjait gyerekkorban a szülők fejlesztik/nem fejlesztik. De a rosszabb esetben az ember felnőttkorban is képes kialakítani. Csupán állandó önkontroll alatt kell magát tartani, és tudatában lenni annak, amit tesz, ahogyan teszi. Nyomon követni a belső monológot, miről, mit gondol, érzéseinek okát megkeresni. Ebben sokat segítene, ha elolvasnád Daniel Goleman: Érzelmi intelligencia c. könyvét, kiemelt figyelmet fordítva az "E" függelékben olvashatókra. S hidd el, fog ez menni. S tudod mi erre a biztosíték? Hogy kérdezel. Aki reménytelen, az nem kérdez, hanem elvegetál. Sok sikert!

A barát szó egy meghatározása a kapcsolatnak. Aki ezt nem fogdja el, az nem barát, hanem egy ember akit annak hiszel. A barátságba belefér, hogy elmondod, vagy sem a melegséggel kapcsolatos érzéseidet. Ez a Te emberi értékedet nem befolyásolja! Tőlem, kiderülhetne, hogy sáskát eszel reggelire, vagy esténként hangyát számolsz a fűben. A baártság ilyen: Az emberbe bele fér aszexualitása, ami kifogásolható lenne az a moralitás, ami ez esetben nem esik latba a megmérettetésnél.

Mond el bátran mindenkinek, hogy ne érezzél szégyent, megvetést, elutasítást. Az életedben legalább okod lesz egy döntést hozni, másokat is megismerni, ha netalán a barátnak hitt, ezt amit megosztottál vele, nem tudná elviselni. Igaz ez esetben ő nem barátod volt...

...csak egyEmber akit meghallgattál...

Azért félsz elmondani, mert úgy véled hogy a közlés után egy megváltozott helyzet áll elő, amiben nem tudod, hogy mit veszítesz, és mi marad, s mennyire leszel abban a helyzetben vesztes. Ne ez legyen a mérce.

Gondolj arra, hogy a teremtés a Teremtő dolga, és mi, miért így, vagy úgy alakul, azt ember nem tudja megítélni. Tehát nem is ítélheti meg. Az pedig, hogy egy embernél az X, vagy Y kromoszóma száma mennyi, és milyen lesz a teste, teljes mértékben Istenre tartozik, és Te így vagy az Ő teremtése, úgymond: gyermeke. Tehát emiatt egyáltalán nincs szégyenkezni valód. S ezzel nem Istenre "kened" a dolgokat, hanem elfogadod magad. Mert így is pont olyan értékes vagy, mint más úgy, vagy amúgy. Nem ez határozza meg az Embert. A barátokkal kapcsolatban pedig nem fogsz bennük csalódni, hiszen aki igazi barát, az vagy sejti, érzi, és úgy fogad el, vagy nem az. Egyébként sok ember csak későn talál igaz barátra, nemi identitástól függetlenül. Mert a barátság nem nemiség, hanem jellem kérdése.