Miért vagyok ilyen? Miért hiszem ezt automatikusan?

Szóval arról van szó hogy :

××××××××××××××××××

Ha valaki megtalálja a boldogságát (pl párkapcsolat) akkor annak tudok örülni, viszont belül megszakad a szívem , és folyton az jár az eszemben hogy én úgyse leszek boldog sose, így legyenek ők boldogok.

Vagy ha valaki elér valami sikert (pl nyelvvizsga, diploma stb) akkor miért van az hogy úgy gondolkodok hogy jó neki meg stb, viszont én nem leszek úgyse boldog , meg hogy jelentéktelen vagyok és inkább meghalok mint vki útjába álljak?:/

Vagyis pl amikor a tesóm diplomás lett (már kb fél éve) akkor azt gondoltam (és beletörődve) hogy szrencsések a szüleink hogy felnevelték őt, diplomát adtak neki, én akár (nem szülői elhanyagolásból!!szóval nem erről van szó) nyugodtan meg is halhatok, de legalább tudom hogy ők boldogok?

Vagyis tudom hogy ők boldogok, és tudom hogy én nem számítok.

Ez normális vagy miért van ez?:/

Valahogy jelentéktelennek érzem magam, és ha látom h más olyan boldog, jókedvű, vagy a családba pl jóked van boldogság pl mert nővéremnek diplomája lett, akkor már olyan nyugodtan beletörődök abba hogy akár meg is halhatnék mert tudom hogy ők boldogok ??

Kicsit bonyolult.

Ez normális? Vagy valami baj van?

(bunkó, trágár, lenéző kommenteket nem kérek, köszönöm)

18/F