Nap mint nap olyan dolgokat teszek amiket fél perc múlva megbánok, csökkentik az önbizalmamat, miért csinálom?

ma pl. odamentem egy gyereknek köszönni, visszaköszönt -nem arról van szó,hogy nem -, de mégis olyan fejet vágott mint aki azt gondolja a másikról ,hogy "ez meg mit akar itt"...

az ilyen hülyeségek miatt sokszor bénák érzem magam pár óráig, ha csak nem csinálok vmit amit sikerként könyvelhetek el..

vagy pl. ha beszélni próbálok vkivel, kérdez vmit, és mire válaszolnék ,már máshol jár az agya...annyira bosszantó ,akkor miért kérdez?!

valószínűleg kiskoromba alakult ki ez bennem, mondhatni figyelemzavaros túlzott figyelem.arról beszélek ,mikor beszélgetek vkivel, feldobok vmi témát közbe válaszol is ,mire odajön egy 3. személy aki közbeakar vágni ,és van hogy nem arra figyelek akivel eredetileg beszélgettem ,hanem a 3. személyre..

olyan ez mint aki nem tudja magát átengedni az érzéseknek, máshol is előfordul ,akár buliba,moziba(néha nem ott jár az agyam) ,vagy otthon bármit csinálok szól hozzám vki és egyből tudom mit kérdezett(tehát mintha a figyelmem nem lenne teljesen ott ahol kéne lenni ,hanem fele-fele arányban), és válaszolok rá, mint aki azt lesné ,hogy a másik mikor kérdez tőle vmit, aztán most már inkább azt csinálom ,hogy inkább úgy teszek mintha nem is hallanám amit mondanak nekem ,hogy még 2x 3x el kelljen mondaniuk..ezt azért tartom fontosnak mert nap mint nap találkozok a ténnyel ,hogy az emberek semmit nem vesznek komolyan ,ha erről ha arról dumálunk ,mind1 ,ha fontos akkor elmondja 2x 3x ,ha nem akkor meg elkussol..

tulajdonképpen kijelenthetjük ,hogy ma már minden mindegy ,csak legyen vmi

emiatt kialakult bennem pont az ellentéte, hogy agyonstresszelem magam ,hogy most mit mondjak ,mi legyen a téma,(ahogy feljebb is írtam)azon is agyalok ,ha beszélek vkivel és jön vki 3. személy nehogy megsértsem azzal ,hogy nem válaszolok neki,így ráfigyelek nem arra akivel eredetileg dumáltam

na erre írjatok bármit, már azt sem tudom mit akartam:D

18f