Én most akkor fiú vagyok vagy lány?
Vicces a kérdés, tudom. De annál komolyabb...
Mert én bizony fiúnak születtem, van lógóm is. De már elmúltam 23 és hiába teszek ellene, nagyon sokszor lánynak néznek!
Majdnem 180 cm magas vagyok és vékony, széles a csípőm, kerek a fenekem, csak cicim nincs. A bőröm is kifejezetten nőies típusú, arcszőröm alig (pár szál enyhén fekete szőr lóg a szám fölött és az államon, de ha leborotválom, akkor egy hétig nem is látni, hogy visszanőtt). A hónaljamon kívül sehol sincs dús testszőrzetem.
A hangom is nőies, a megjelenésem is. Valószínűleg transzszexuálisnak születtem, mert az egyik felem szeretne valódi nő lenni (a másik meg nem, mert kínszenvedés lehet az az életforma).
A fősulin, amíg nem tudták, hogy pasi vagyok, egy csomó fiú próbált velem szemezni, az egyik oktatóm meg állandóan bámul. Bulikban is mindig ez van, vagy a buszon: jó és kevésbé jóképű pasik néznek meg.
Jó, az igaz, hogy direkt nem öltözöm túl férfiasan (de nem is nőiesen!), kerülöm a feltűnő, kirívó holmikat, maradok a semleges színeknél.
Albérletben lakom négy másik fiúval, a házimunka javát én végzem, az egyik lakótársam azt mondta, hogy "ha lány lennék, te lehetnél a feleségem".
Most már ez így zavaró, több ok miatt:
1. nem vesznek komolyan, néha kiröhögnek a hátam mögött azért, amilyen vagyok (pedig megpróbálok férfias lenni, csak nem megy). Határozottságom nulla.
2. van, amikor zavar a fütyim, de van, amikor nem. Szeretnék szexelni, viszont homokosokkal/biszexekkel nem tudok, mert nem férfit látnak bennem. Csajokkal inkább nem akarnék, bár az is izgat minimálisan. Ha meg eladnám magam traviként, az zavarna a legjobban. Azokra általában az undorító bácsik buknak. Én meg egy olyan férfira vágyom, aki átölel és érzem, hogy megvéd.
3. Nem valami toleránsak az emberek sajnos, pedig én erről totál nem tehetek, és szégyellem magam, mondjuk nem kellene, mert ez a természet fura játéka lehet, amit űzött velem.
4. Nagyon ciki, ha baráti társasággal mész valahová és egy ismeretlen úgy köszön neked, mint egy lánynak.
5. Anyukám és a tesóm szeret és nem ítél meg ugyan, de apám már szóba sem áll velem.
Egyébként megfigyeltem, hogy a kisgyerekek is lánynak néznek, a két apró unokatesóm is a második anyukájuknak tekint.
Izé... én nem akarok ilyen traveszti-szörnyeteg lenni, aki két kiló vakolattal járkál az úton, meg miniszoknyában riszálja a valagát, és azt reklámozza, hogy ő mennyire más. A feltűnősködés irritál, de ha lebukom, hogy fiú vagyok, mégis feltűnő leszek. Mondjuk jól esik, amikor megjegyzik, hogy szép arcom / szemem van.
Tudnék még mit írni, csak már megint szájmenésem van.
Azt szeretném végül is megkérdezni, hogy most mit csináljak? Elmenjek egy pszichiáterhez? Igazából nem érzem magam lelkibetegnek... csak nagyon-nagyon furcsának.
Kedves Kérdező,
A kérdést Te sem gondolhattad teljesen komolyan. Attól hogy nőies vagy, nem leszel nő. A női nem definíciójától elég messze állsz. De mint a szövegből kivehető meleg vagy. Ezzel szerintem lehet magyarázni a dolgokat. És nem, nem születtél ilyennek. A túl sok szabadidő tett ilyenné amilyen vagy. Ha ilyen problémáid vannak, a megoldást nem itt fogod megtalálni. Barátok, szülők, anyuci esetleg. Ha szép vagy örülj neki, és ha van a lábad között nemi szerv ami "lóg" akkor meg férfi vagy. Azon, hogy férfinak születtél, nem változtathatsz. Ez agyban dől el, hogy neked mi a vágyad, és minek érzed magad. Változni sosem késő, csak akarni kell. És ha tényleg nincs más lehetőség, csak akkor fordulj szakemberhez.
Nem születtem ilyennek? De igen... És nem, nem vagyok meleg, ha meleg lennék, férfinak érezném magam. A WHO szerint a
NŐ = női hormonháztartással bír
FÉRFI = férfi hormonháztartással bír
én meg valószínűleg a kettő között állok, mert túl sok tesztoszteronom nem lehet.
Például, sok olyan ember, aki első ránézésre ugyan fiúnak született, de lánynak érezte magát, s ezért elkezdte szedni a női hormonokat, már nem tekinthető nőnek. Többüknek a fütyijük is megvan, s mégis most már női név szerepel a személyi igazolványukban a hormonháztartás megváltoztatása miatt.
Nézd meg, hátha mond neked valamit.
Szerintem menj el pszichológushoz, hogy segítsen kibogozni azokat a kérdéseket, amiket itt feszegetsz. Hogy végül is akkor ki vagy Te, hogyan találd meg az identitásod, a helyed, a társad, hogyan függetlenítsd magad mások véleményétől, hogyan lehetsz szabadon az, aki vagy....
Komoly kérdés, komoly gondok. Én is ajánlom a pszihológust, de méginkább egy barátot. A pszihok csak okoskodnak, és mondják amit ők gondolnak. Tapasztalatból beszélek, ha akarsz menj, de valami értelmes, okoshoz.
Viszont úgy gondolom hogy ismerkedj olyanokkal akik hasonló gondokkal küzdenek, úgy talán meg tudod érteni a problémád és saját magad.
Szia! Remélem azóta már megtaláltad magad.
És sajnos elég rossz hírben állunk a sok buta ostoba tudatlan ítélkező ember miatt de a transzszexuálisok nem szörnyetegek és nem mindegyik feltűnősködik és mászkál egy kiló vakolattal. Igen vannak ilyenek is viszont ez nem attól függ hogy valaki transzszexuális e vagy sem.
El szeretném oszlatni a tévhiteket.
A vágyam pedig az hogy az emberek sokkal elfogadóbbak legyenek.
"Ne ítélkezz hogy ne ítéltess."
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!