Szerintetek ez helyes döntés lenne amit hoztam?
18 éves lány vagyok.
Olyan döntésen gondolkodok hogy az ilyen kapcsolatos dolgokat abbahagyom.
Azért mert eddig csak 1 kapcsolatom volt de ő is csak kihasznált érzelmileg. Többi úgymond nem volt mert csak találkozgatások stb. Aztán szépen tudatosult bennem pl facebookos nézegetés során (mivel ugye a találkozásokból nem jött ki semmi) hogy már boldog életet élnek, van párjuk akiket szeretnek.
És valljuk be, nincs szívszorítóbb annál, mint más boldogságának örülni.
Szorongásom van, ami olyan mértékű hogy egyszerűen élet-halál játéknak minősítem a kapcsolatot ugyanis nagyon félek az egyes betegségektől amik e téren elkaphatók, és nem egy közülük halálos. (Pl Szifilisz, hiv stb) Valahogy ez a félelem is azt diktálja hogy nem érdemes kockáztatnom.
Eddig nem is kerestem annyira más társaságát viszont eljutottam addig hogy elfogadtam hogy nekem senkim se lesz mert valahogy úgy érzem hogy valami nincs meg bennem ami egy tartós kapcsolat kialakításához kéne.
Tudat alatt viszont nagyon irigylem azokat akik boldog kapcsolatban élnek, akiknek nincs szorongások és nincs a szorongás által gerjesztett erős félelem, akiknek nincs gondjuk, akiket szeretnek.
Valahogy nehezen bízok meg valakiben mert "mi van ha becsap" "mi van ha valamilyen betegsége van de nem mondja el" "mi van ha már van valakije és csak fektetni akar...."
Jó persze ezek irracionális kérdések, de hát.....
¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤
Egyszerűen nem tudom hogy mit csináljak. Mert komolyan gondolkodok ezen a döntésen miszerint nem kell nekem senki mert (szerintem) nem lesz senki.
Tényleg szívszorító más boldogságának örülni meg amikor nekem újságolják (pl barátaim, távolabbi ismerőseim) hogy megtalálták a szerelmet meg alakulgat meg stb.
¤¤¤¤¤¤¤¤
Mit javasoltok?
Jó döntés lenne az hogy hagyom a francba az egészet és megkímélem magam a szorongásos félelemtől és a sorozatos csalódásoktól vagy van más megoldás?
Mit javasoltok?
( beszólásokat nem kérek köszi ! és köszi hogy elolvastad:) )
Mintha a saját írásomat olvastam volna, kisebb-nagyobb eltérésekkel. Önbizalomhiányos vagyok (kommunikáció nem megy társaságban), barátok, haverok nincsenek. Barátnőm még nem volt (külsőmmel semmi gond), rettentő rossz érzés látni a boldog kapcsolatban lévő embereket úton-útfélen. Sajnos én azt látom magamon, hogy nincs bennem semmi különleges, amivel megtudnék valakit tartani, ezért sem próbálkozom. Én hagynám az egészet, de mindenhol azt látja az ember, hogy mindenki boldog és sajnos így nem tudok a dolgok felett elsiklani. Nekem mindennap egy küzdelem.
21/F
Húhh hát nagy része ismerős. Remélem adhatok pár tanácsot.
Először is 18 éves vagy. Bőven van időd megtalálni azt akit szeretni akarsz. Tudom tudom mindenki ezt mondja de bármilyen hihetetlen tényleg van időd. Azért mert körülötted mindenki pasizik neked nem kell rohanni. Nekem 21 éves koromban lett az első kapcsolatom, én se engedtem senkit közel magamhoz, bezárkóztam. Azóta is vele vagyok nem bántam meg h vártam. Akkorra értem meg egy kapcsolatra ez a helyzet. Te is folyamatosan változol, ha most nem érzed magad készen, nem kell belerohanni.
A szorongások legyőzése már más téma. Erre magadnak kell rájönni hogyan győzd le de a leírt kérdésekre azért megpróbálok választ adni.
A nemi betegségek hátterében legtöbb esetben az életmód is áll. Sokan űznek egy éjszakás kalandot és kerülnek nehéz helyzetbe miatta. Ha komolyabb kapcsolatokról beszélünk az normális esetben gumi használatával kezdődik. Ami mint tudjuk véd a nemi betegségektől. Mire eljuttok a fogamzásgátlóig v gyerekig, addigra eléggé ismerni fogjátok egymást h kiderüljön van e vmi. A HIV tovább terjedése is nagyrészt a gumi nem használata miatt terjed sok országban, vagy erőszak miatt kapja el valaki, vagy mert nem ismeri a partnert. Ha nem ilyen helyen élsz v nem ilyen életet élsz 99% h ne is találkozz soha HIV fertőzöttel. A kisebb nemi bajok persze megint más kérdés. Szinte elkerülhetetlen h valaki ne kapjon el minimum egyszer gombát v nemi herpeszt. Ez sajnos velejáró dolog, de kezelhető.
A szorongást le kell küzdened. Ha hagyod h ennyire befolyásoljon, félelemben fogsz élni egész életedben. Először is magadat kell szeretned. Furán hangzik, de szerintem ez a félelmed fő forrása. Nem vagy megelégedve magaddal, valami hiányzik belőled úgy érzed, és ugyan miért szeretne más téged. Ezen változtatni kell. Ez senki máson csak rajtad függ.
Azt tudod h honnan indult ez a szorongás?
Sajnos már csak halványan emlékszek arra hogy honnan indult a szorongás.
Amúgy pl HIV-re visszatérve, én nem vagyok az az egyéjszakásos örömlány típus szóval....orálisan is terjed (legjobb tudomásom szerint) , de hála istennek nem vagyok r*banc (elnézést).
Ezt azért mondom mert pl ismerősök közül van néhány aki az...undorító életmód.
Nem tudom hogy önthetek magamba önbizalmat, vagy ezt meg se lehet változtatni?
Amúgy eddig azt hittem hogy a szorongásos félelem megvéd az ilyenektől :(
Sajnos ördögi kör h amitől rettegsz az előbb utóbb bekövetkezik, mert magadhoz vonzod. Már csak azért is, mert mindig a félelem lesz az első gondolatod és ez nem eredményez fejlődést. A szorongás és félelem nem védelmez, csak kizár a külvilágból.
Hogy önthetsz e magadba önbizalmat? Még szép h igen!
Tudom nem szeretik az ilyet de elmondom a saját példám. A mi családunkban tragédia történt 11 éves koromban. Innentől kezdve kizártam mindenkit, ha hozzám szóltak egy szót nem lehetett kihúzni belőlem annyira. Fiukhoz egyáltalán nem mertem közeledni. Suliból hazajöttem, lefeküdtem és körülbelül ennyi volt egy nap. De elegem lett. Ismertem már magam annyira h csak a mély vízbe ugrás fog segíteni. Egy másik városba mentem továbbtanulni, kollégiumba. Itt ugye elkerülhetetlen h ne kerülj kapcsolatba az emberekkel. Szép lassan kinyíltam. Annyit kell neked is tenni h kijelented elég volt. Nehéz és egyben egyszerű. Minden a te választásodtól függ, mert igen is van.
Elsőként ne a kapcsolatok miatt aggódj, építsd fel az önbizalmad.
nem jó döntés ... meg szerintem nem is tudsz ebben igazán dönteni, mármint dönthetsz így, de aztán ha találkozol valakivel akibe akaratlanul beleszeretsz? na az nagyon csúnya ha akkor eldobnád magadtól csak emiatt... azaz a te lelkivilágodnak csúnya, az egyik legrosszabb érzés
az meg hogy betegésgeket ne szedj össze ki lehet szűrni, pl várattatod jó darabig az első alkalommal, esetleg elviszed orvoshoz és megmondod neki, hogy addig nem... sokan megértik hidd el
a harmadik meg... egyedül rossz... én ha választani kéne inkább élnék még 2 évet együtt valakivel akit szeretek és viszont szeret, mint egy leélni 100 évet, de egyedül
és a szorongásra elmehetsz pszichológushoz is
Már kezdtem megijedni hogy "előbb utóbb magadhoz vonzod azt amitől félsz"......azért ezt nem szeretném
Gondolkodok erősen =/
Sztem itt nem az önbizalmával van a gond, hanem a félelmeivel, szorongásaival..
Szóval sztem amit tehetsz,h tényleg megpróbálod leküzdeni magadban vagy ha nem megy, segitség kellene. Csak sejtem mennyire megakadályoz ez abban,h kapcsolatod legyen. Borzasztó lehet. De add meg magadnak az esélyt ha meg van rá az igényed h legyen valakid, és márpedig megvan...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!