Tényleg így kéne, és őrült kevés kivételtől eltekintve csak így lehet?
Mindenhol azt hallani, kezdve az irodalomtól, szakértőktől, pszichológusoktól a mindennapi emberig, hogy zárjuk ki otthonunkból, szabadidőnkből a munkánkat, otthon ne legyen téma, ne foglalkozzunk vele, ne legyen az a hobbink. Sokan még a munkaeszközt se bírják, pl. számítógép mellett dolgozók általában szabadidejükben be se kapcsolják a gépet.
Ha valaki egyrészt lelkiismeretesen végzi munkáját, sokszor szabadideje rovására is, és esetleg a hobbija is azon területtel kapcsolatos, az mindenképp ki fog ábrándulni? Mindenképp boldogtalan lesz és üresnek fogja érezni az életét? Tényleg nem létezik olyan ember, aki ebben boldog?
Nézd én fémforgácsoló vagyok és az élet minden területén találkozom a munkámmal.
Ezenkívül a szabadidőmben szívesen tervezgetek és alkotok kisebb szobrocskákat és figurákat amiket itthon ki tudok tenni a falra vagy polcra.
Így a munkaeszközömmel nem találkozok ,de a végtermékkel igen és számomra jó érzés ránézni a falra ahol ott lóg egy dinó amit én rajzoltam programoztam martam.
azt nem mondhatja senki, hogy mindenképp boldogtalan lesz, és ki fog égni.
az viszont biztos, hogy ha otthon is ugyanaz megy, mint a munkahelyen, akkor nem igazán van varázsa bemenni dolgozni. mint ahogy nem lenne nagy cucc a tüzijáték sem, ha minden éjjel lenne.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!