Mit csinálhatnék még? Túl jó dolgom van, már szinte mindent kihoztam az életemből. Kéne valami, ami hosszú időre lefoglalna.

"...De mivel semmilyen célom nincs kb,nem tudom mit csinálhatnék még,már egyszerűen UNOM A NYARALÁST.

Mindenem megvan,semmiért nem kell küzdeni. ..."

Emeld a tétet és térj le a megszokott csapásról.

menj el rázósabb helyekre.

Amúgy az esetedre jó példa egyes celebek élete, akik igen csak inger gazdag környezetben élnek. George Clooney, Angelina Jolie nem véletlen mentek Afrikába.

De talán hozzád közelebb áll Ewan McGregor, aki átmotorozott Afrikán.

Jót tenne neked amikor meg kell küzdeni az előre jutásért és más emberként jössz vissza.

Tudom, mert én is csináltam hasonlót. :)

Nekem van egy jó ötletem, nem tudom írták-e már, nem olvastam mindent végig.

Öltözz fel. Fogj egy hátizsákot, és indulj el akárhova. Pénz nélkül, segítség nélkül. Menet közben, munkával kell majd előteremteni a kajára és egyebekre valót. Nyelveket tudsz, nem lesz probléma. Bankkártyát természetesen nem viszel magaddal.

Szerintem próbáld ki, hogy egy ideig leszakadsz a szüleidről, önálló életet kezdesz és megpróbálsz tőlük TELJESEN függetlenül találni valami munkát, megdolgozni, szenvedni a megélhetésért, és onnan felküzdeni magadat... Szerintem érdekes lenne kipróbálnod hogy nulláról hogyan juthat el az ember odáig, hogy legyen valaki. :)

Kalandnak kaland, és közben talán megtapasztalsz olyan dolgokat, amiket amiatt, hogy mindent mindig a feneked alá toltak nem tudtál megtapasztalni. Ezt minden rosszindulat nélkül mondom!!! Mert tényleg egészen más élet a kettő!

Sok sikert, remélem megtalálod azt, amitől jobban fogod érezni magad!

Tűzz ki magadnak valami igazán nagy célt. Valami olyan küldetést, ami egy életre lefoglal, amivel jót is teszel másokkal, amihez fel tudod használni a nyelvtudásodat, képességeidet. Nem ilyesmire gondolok, hogy még egy nyelvvizsga, még egy cég, alapítvány, stb, hanem még egy nagyságrenddel nagyobbra, ami már szinte meghaladja egy ember képességét, és valószínűleg nem is fog sikerülni.

Mert a lényeg a te esetedben nem is a cél maga, hanem az út, amíg odáig elérsz. Ez másoknak automatikusan adott, de neked magadnak kell megtalálnod.

Mi lehet ilyen cél? Mondok egy példát. Ez az ország elég nagy szarban van, részben önhibájából, részben külső tényezők miatt. Ebből a kátyúból szinte lehetetlen kihúzni, főleg a saját kishitűségünk és fásultságunk miatt. Azért a helyzet nem teljesen reménytelen, van egy csomó jó szakember, tudós, fejlesztőmérnök, aki a maga területén igényes munkát végez, nemzetközi viszonylatban is megállja a helyét, de pénz, állami támogatás és management miatt mégsem tudja a maximumot kihozni magából. Szinte közhely, hogy ha valaki sikeres akar lenni, külföldre kell mennie (lásd Szent-Györgyi Albert kivételével az összes Nobel-díjasunk).

Szóval őket kéne megtámogatni. És nem csak/elsősorban pénzzel. Kevés az olyan ember, aki egyszerre nyújt kimagasló teljesítményt valamely elvont területen, ám eközben a business világában is otthonosan mozog, el tudja adni magát, be tudja indítani a vállalkozását, tudja hogyan lesz az ötletéből eladható termék. Egy szóval menedzseli is magát. Ez külföldön nem gond, ott két kézzel kapnak az ilyenek után a nagyvállalatok vagy az állam. Ki kell építeni egy magyarországi rendszert, amely az ilyen embereket, projekteket felkutatja, egy helyre gyűjti, megteremteni nekik a kutatás feltételeit, és az ötlettől a gyártásig, eladásig menedzseli őket. Ehhez rengeteg minden kell, laborok, eszközök, gépek, előadótermek, könyvtárak vagy digitális adatbázisok, kapcsolatok cégekkel, hitelezőkkel, egyetemekkel, kül- és belföldön egyaránt. Volt is ilyen terv, a "magyar szilíciumvölgy" a Zsámbéki-medencében, persze semmi nem lett belőle.

Ez miért jó neked? Mitől több mint az egyszerű adakozás, jótékonykodás? Egyrészt több munka van vele, nagyobb odafigyelést, utánajárást igényel, jobban leköt. Rengeteg emberrel, szervezettel kell kapcsolatot tartani, a dolgokat koordinálni. Nyilván nem egy személyben fogod ezt végezni, szakértőkre is szükség lesz. Ugyanakkor idővel kézzelfogható eredméynek születnek, és ezeknek te is részese leszel, a saját gyerekedként tekinthetsz minden egyes megvalósuló projektre.

Nem csak arról szól, hogy a rászorulókhoz hozzávágunk egy nagyobb összeget, amivel még egy ideig elvannak, jótékonykodás kipipálva, és megint unatkozunk, megint mihez kezdjünk magunkkal...