Hogy fogadjam el/tegyem túl magam rajta?
Csak az válaszoljon, aki meg tud érteni, nincs szükségem arra hogy 'ez nem is probléma.' Köszi.
Szóval az van, hogy nagyon szegények vagyunk. A helyzet: négyen vagyunk (anya, és három gyerek), anya munkanélküli, apa alig ad gyerektartást. Egy kis albérletben élünk, nem is tudom miből.
Egy száz forintos (pl.) csokit sem tudok megvenni, egy 300 forintos holmira meg már gyűjtenem kell egy hónapig. Kajára is alig futja, tudunk venni kenyeret meg amit rá lehet kenni és kész, meg valami olcsó ebédet is ki tudunk hozni belőle. Vacsorára meg maradék. És napokig esszük ugyanazt. Ruhám alig van, pulcsim van egy, de azt se most vettük már, a legtöbb ruhámat még akkor vettük mikor a szüleim együtt voltak.
Egyszerűen nekem elegem van ebből. És ami a legrosszabb, hogy nem ez az egyetlen problémám. (csak gyorsan felsorolva: kövér vagyok, csúnya, deszka, nincs tehetségem, nem vagyok okos, nincsenek barátaim, nem szeretnek.) A neten van egy ember, akivel beszélek, akinek elmondhatom, mi bánt, ennyi. És nem tudom, nem látok ebből kiutat, mert nem vagyok okos, nekem sem lesz munkám (ha egyáltalán le tudnék érettségizni), mindig is ilyen csórók maradunk. Tényleg csak az öngyilkosság a kiút? Vagy mi? Mit csináljak, hogy felejtsem ezt el?? Vagy hogy jussak rajta túl?
Kérlek ne mondjatok olyat, hogy menjek el pszichológushoz. ELMENNÉK ÉN, de nem engednek. Nem szabad kimutatnom ha szomorú vagyok, mert anya már elküldött a fenébe mikor így tettem. Nem is tudja senki, hogy érzek, azt hiszik boldog vagyok.
Kérlek segítsen valaki. Köszönöm.
válasza:
válasza:Először is; anyukád miért munkanélküli? Csak mert - mint azzal nyilván te is teljesen tisztában vagy - jóval könnyebb lenne a megélhetésetek, ha ő vállalna melót.
Én is kövér vagyok, sokak szerint rusnya is (bár én nem látom magam annak, sőt). Mit értesz konkrétan az okosság alatt? Mert ha műveltséget, azon lehet változtatni, viszont a szövegedből azt sikerült leszűrnöm alapintelligenciád megvan, tehát hülye biztos nem vagy. Esetleg a tanulás megy szarul?
Az meg, hogy tehetségtelen vagy, szimplán hülyeség. Mindenki jó valamire, te is.
Köszönöm a válaszokat.
1. kitörni? mégis hogyan? anya már nagyon régóta munkát keres, de egyszerűen nincs hely. mondani könnyű, hogy 'törjünk ki' belőle. tanuljak... nem megy. egyszerűen nincs motivációm. mert tudom hogy úgysem ér semmit. úgyse leszek senki. meg se érem az érettségit. ez szinte biztos. én már rég feladtam. köszönöm a választ.
2. ahogy már írtam, keresne munkát, de nincs. nagyon sok munkanélküli van, csak mondjuk nem egy háromgyerekes anyuka. nem is tudom legkisebb testvéremet minek szülte már meg (már bocsánat a kifejezésért), hiszen akkor már tudta, hogy válni fognak.
engem nem vigasztal, egy túlsúlyos lány is van az osztályunkban, mégis szeretik, vannak barátai. engem utálnak. és hát deszka vagyok. nincs rámvaló melltartó. deszka+háj. nem jó kombináció.
igen, a tanulás nagyon sz@rul megy. ahogy mondtam, nincs motivációm. mikor mindenki jobb körülöttem, és még nem is tudom mi akarnék lenni. orvos akartam lenni, de hát ez röhejes egy remény volt. mostmár bolti eladóra vagy hasonló könnyű munkára gondoltam. ha megélem. bár lehet még annak se lennék jó.
nem, nem hülyeség. sok dolgot próbáltam már, és egyikből se voltam jó. pl. semmilyen sportban. csúfolnak is miatta az osztályban, meg azért is, mert deszka vagyok.
ha anya kapna munkát, akkor lenne remény. szerintem ha jövő évig nem kap, akkor... hát, igen. veszek egy kötelet.
Köszönöm a válaszokat, mégegyszer.
válasza:De miből gondolod, hogy rühellnek? Egyértelműen megmondják vagy csak a cinkelésből következtettél erre? Csak mert csesztetni engem is szoktak, nem is akárhogy. Minden apró hibámba belekötnek, felnagyítván azokat. (A bolhából generálnak elefántot.) Nem szaroznak, simán a pofámba mondják, hogy engem bottal se piszkálna senki, ha kiállnék a placcra azért fizetnének, hogy húzzam el a belem, meg ilyenek. Arról már nem is beszélve, hogy gyakran bámulnak meg az utcán a járókelők, továbbá az évfolyamtársaim hangosan fujjongnak, mikor meglátnak. És mindezt napi szinten.
...na és? Kik ők, hogy ítélkezzenek felettem? Hogy jönnek ők ehhez? Soha nem akartam megfelelni senkinek, hát továbbra is elengedem a fülem mellett az efféle kaliberű megnyilvánulásokat. Nem mondom, hogy nem esnek rosszul, de nem valami meghatározó momentumok az életemben. Ha csak erről van szó, neked is ezt az utat ajánlom, a leszarom-tabletta hasznos dolog ám.
Mennyire vagy szar tanuló? Kb. hányas (volt eddig) az átlagod?
Nem, nem mondják a szemembe, pedig lehet hogy kevésbé fájna, mint az, hogy kibeszélnek a hátam mögött. És hát igen; a lányok kibeszélnek (hallottam már párszor), a fiúk meg csesztetnek. És még valami, amit mindenki csinál: szinte bármit mondok, vihognak. És úgy vihognak... hogy az életkedvem elmegy tőle.
Sajnálom, neked is rossz lehet. Jó neked, hogy te le tudod szarni. Kik ők? Én őket jobbaknak tekintem. Ők jobbak mint én, mindenben értékesebbek. Ők érnek valamit, én nem. Gyűlölöm őket, de igazuk van ha csúfolnak vagy kinevetnek. Szinte joguk van hozzá hogy egy értéktelen embert(?) megalázzanak.
2-3-4-es tanuló vagyok. Régebben 4-5ös voltam, amikor még nem voltam gimis. Akkor persze könnyebb volt.
Na, de nagyon eltávolodtunk. Le se sz@rnám őket, ha legalább itthon minden rendben lenne. Nem milliárdos akarok én lenni(bár jó lenne), én csak azt szeretném, hogy ne kelljen mindig a leértékeléseket keresni, vagy tudjunk venni néha egy-egy csokit, és mondjuk karácsonykor ne az 5ezer forint legyen a határ. De biztos túl sokat kérek.
válasza:'a lányok kibeszélnek (hallottam már párszor), a fiúk meg csesztetnek. És még valami, amit mindenki csinál: szinte bármit mondok, vihognak. És úgy vihognak... hogy az életkedvem elmegy tőle.'
Ezek klasszikus problémák, az én környezetemben is fennállnak.:D Az a te bajod, hogy nem magadnak akarsz megfelelni, hanem a közösségnek, ez pedig egy orbitális hiba. Előbb-utóbb te is rájössz majd.
Mégis miben nyilvánul meg ez az "értékesség"? Nem hinném, hogy bármivel is kevesebb lennél náluk, csak ők próbálják ezt érzékeltetni veled - a megfelelési kényszeredből kifolyólag sikeresen.
A tanulmányi eredményedet nem látom tragédiának, ki lehetne abból többet is hozni, ha akarnád. Szerintem az általános szar hangulatod kihat erre a térre is. A hozzáállásodon kéne változtatnod. Ha nem azt gondolnád, hogy 'Minek tanuljak, ha úgysem vagyok/leszek jó semmire?', fogadjunk jobban menne.
Az anyagi helyzetetek pedig kizárólag anyukádon múlik. Ha keres munkát, idővel találni is fog, ne aggódj (mondjuk én könnyen beszélek középkategóriásként, de ez akkor is tény).
Nem, ez nem igaz. :) Én magamnak akarok megfelelni. De magamnak se felelek meg. Ami igaz, hogy másokhoz hasonlítom magam, és hozzájuk képest senki vagyok. De ez nem azt jelenti, hogy meg akarok nekik felelni. Akkor ribancos ruhákat hordanék és úgy is viselkednék. Mondjuk elég szánalmas lenne az én alakommal, de akkor is.
Mondták már, hogy amíg nem fogadom el magamat, addig mások se fognak engem. Ez lehet hogy igaz, de lehetetlen hogy én elfogadjam magam.
Azért eléggé kevés. Még az a szerencse, hogy nem buktam még meg, mert nem bírnék ki +1 évet az iskolában. Remélem most sem fogok, bár fizika és matek esélyes.
De hát hogy álljak hozzá másképp, mikor tudom, hogy így van? Egyszerűen ez van. Bele kéne törődnöm, de nem tudok. Pont ez a kérdés. Hogyan?
Elég régóta keres már munkát. Nagyon sok munkanélküli van, akik sose találnak munkát. Csak hát ahogy mondtam, nem háromgyerekes egyedülálló anyák. Lassan a híd alatt kötünk ki.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!