Nem szeretem, ha valaki puszilgat, ölelget, azt mondja "szeretlek", feszült leszek, idegesít! Miért van ez?
Főleg rokonaim, és pár ismerősöm ilyen fajta. A párom az más, tőle elfogadom, de ha gyakrabban csinálná, mint most, akkor az is idegesítene.
Az ilyen helyzetektől frusztrált leszek, feszültségemben nem is tudok reagálni, próbálok idegesen mosolyogni, hogy ne bántsam meg az illetőt.
Kislánykoromban kis hízelgős voltam.
Anyám már a képeimhez is oda írogatja a közösségi oldalakon a nyali szövege után, hogy "szeretlek drágám" meg "de szép vagy"! Úristen! Minek ez? Látogatni meg nehezére esik egyszeris. De mástól sem bírom ezt.
28/N
szokás
nem lehet erre mást mondani
a családi kötelék szerintem mindig is ilyen erőltetett dolog volt, ha nincs mögötte igazi érzelem.
én sem szeretem ezt, ha meg nincs puszizás ömlengés, akkor lebunkóznak. egyszerűen nem látogatom őket
egyáltalán nem is vagyok az a fajta, aki igényli ezeket a szexuális-kulturális közeledéseket, mert nálam inkább szexuális, ugyanakkor a net-telefon kapcsolatokból meg elegem van, a személyes jelenlét fontos.
gyakorlatilag ebben egyezünk, de amíg kevés ilyen ember van, addig ez a színjáték a normális. szerintem egy egész generáció kell ehhez, hogy felnőjön, mire megváltozik
engem már az is kiborít, mikor a szülők simogatják, puszilgatják a gyerekeiket, de gondolom te nem így fogod nevelni őket
ma 09:10
ez csak hülye pszichodoki szöveg, nem kell ahhoz tragédia, hogy valaki ne olyan legyen mint az átlag.
ma 09:48
ezzel egyetértek, de manapság már minden a drámáról meg a szexről, pénzről szól
Jól írtad: nincs mögöttes érzelem! Anyámék részéről biztosan nincs. Csak szöveg, ezzel le is van tudva a szeretet kinyilvánítása.
Most, hogy megfogalmazódott bennem a problémám (így, hogy kiírtam magamból), rájöttem a lényegre! :-) Folyamatos szeretethiányom volt otthon, mivel a külsőségeken kívül mást nem kaptam tőlük. Elhittem mindig, hogy szeretnek, de mégis csalódnom kellett folyton, mert ha bajom volt, nem számíthattam rájuk. Így ezek a csókolgatások inkább negatív élmények maradtak, rossz emlékeket idézve. Nem kérek belőle senkitől. Vagy ez hülyeség?
Nem vagy stresszes, vagy bánatos?
Mert én is ilyen vagyok mint te, távolságtartó. És sokat gondolkoztam rajta, és arra jutottam, hogy mivel nem sok jó dolog történt velem az életemben, az ölelésből-pusziból stb többnyire kihagytak gyerekkoromban, ezért kialakult egy ilyen magatartás bennem. Olyan, mint egy fóbia, feszült vagyok, ha valaki bizalmasan beszél velem, vagy ölelget-fogdos, valahogy zavarba jövök. Nem hiszem, hogy ez lenne a jobb, mint a nyitottság, érzelmileg nagyon ki vagyok hűlve tőle.
20/F
ma 10:35
leegyszerűsítem: meguntad a színjátékot
ma 13:51
ez szerintem téves eszme. ennyi erővel a pedofília legyen legális, összehozza az embereket...
valóban sokat számít a szokás, de az ember lényegét mindig is a jelleme adta. még azonos családban nevelkedő testvérek, sőt ikrek is lehetnek különbözők. talán az egypetéjűek képeznek kivételt, de mivel tapasztalataik mások, köztük is van legalább árnyalatnyi különbség.
nem az számít, miért történik valami, hanem ha valami rossz, mit lehet tenni ellene.
14:11
Szerintem félre értettél. Nem a rokonaim hagytak ki az ölelgetésből, hanem a velem egykorúak nem közeledtek hozzám. Ennek pedig nincs köze a pedofíliához.
De igazad van én is keresem a megoldásokat a bajaimra, hogy jobb legyen, nem fogadom el magamat amíg nem vagyok elégedett és boldog.
14:52
szerintem ez sem egyértelmű magyarázat, mert valami olyanból is ki lehet törni, ami normális körülötted, akár megszoktad lelkileg, vagy sem.
sok sikert
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!