Lehet így még folytatni az életet?

Az én sorsomban nem sokan osztoznak ezért talán nem tudjátok átérezni de megpróbálom elmagyarázni.

Halszag szindrómában szenvedek három éve. Vagyis erős rothadó halszagom-fekáliaszagom van, mert egy anyagot rosszul kezel a szervezetem. 23 éves fiú vagyok. Mindent elveszítettem. A barátaim kiközösítettek és otthagytak. Az egyetemet be kellet fejeznem mert nem tűrtek meg az emberek maguk mellett. Csak a szűk családom nem utált ki, de teljes mértékben rájuk vagyok utalva. dolgozni nem tudok, nincs hova felvennének.

Mára teljesen egyedül vagyok, még a boltban is utálnak, nem tudok a moziba elmenni mert kiküldenének-nem is lenne kivel. A napjaim üresen telnek. Még egy könyvet sem bírok elolvasni akkora stresszt érzek folyamatosan.

És a betgségem gyógyíthatatlan.

Már nem bírok minden nap felkelni és lélekként járni, majd újra lefeküdni és csak létezni. Nem bírok többet a vonaton a wc mellé ülni és tettetni hogy az milyen büdös.

Az ilyen életet indokolt eldobni, megértik az emberek? Csak az tart vissza, hogy talán fájdalmat okoznék a szüleimnek. Nem a másvilági büntetéstől félek hiszen ennél nagyobb lelki szenvedést nem lehet okozni.