Normális hogy ennyire félek?

Én meg tudlak érteni. Az az igazság, hogy:

"Az idő változik és vele együtt mi is"-Lothár, frank király.

Tehát minden mozgásban van, a személyiségünk, a korunk, az életünk. Nyilván az ember nem szívesen gondol bele az élet egy olyan vetületébe, ami távol áll, vagy nem olyan, mint a mostani, biztonságérzettel eltöltő életvitelünk.

Ezért kell nyitottan járni a világban, nem félni az újtól.

De felhívom a figyelmedet, hogy soha ne tégy semmit megfelelni akarásból, csak "mert valaki azt mondta, hogy.."

Ez velem is így van, csak én 19 éves vagyok.

Leragadtam a múltban. Most semmi sem a régi. Hiányzik minden ami elmúlt. A régi karácsonyok, mikor összeültünk és beöltöztünk szépen, amikor gyerek voltam és nem tudtam semmiről sem a világról minden új volt, és mikor nem voltam problémáim.. De próbálj meg a jelenre vagy a jövődre koncentrálni. Csinálj hasznos dolgokat, amiben jól érzed magad. Ne hagyd, hogy a múlt megrészegítsen , mert a jelened lesz rossz, semmitevő.:S Ami volt elmúlt. Sajnos rossz, és szomorú is, de így megy ez mindig.

Gondolj inkább a múltra úgy, mint egy szép emlék. És csak a jó emlékekre koncentrálj.

Abszolút megértem, mit érzel. Most fogok elköltözni a családi házból, 19 vagyok, de még olyan gyereknek érzem magam... Félek, hogy hogy fogok egyedül boldogulni egy idegen városban, hogy sokkal több felelősség nehezedik rám...

De muszáj felnőnünk...