Akarnál halhatatlan lenni, ha lenne rá mód, vagy inkább választanád a normális életet?

Én azért választanám a hallhatatlanságot, mert izgalmas lenne megszerezni. (és nekem, a senkinek sikerült végül hallhatatlannak lenni, biztos van még 1000 ilyen, úgyhogy nem unatkoznánk).

De azért részletezd, hogy mit értesz azon, hogy hallhatatlan. Én lazán halálramérgezem magam, ha megunom, vagy bedaráltatom magam, hogy a hallhatatlanságom ellenére is meghaljak. Ja és akkor nem akarok hallhatatlan lenni, ha kényszerzubbonyba lennék, az úgy nem klafa.

Én igen, akarnék halhatatlan (egy darab L-lel kedves első) lenni, több okból is:

- egy rakás olyan célomat tudnám megvalósítani amelyek eléréséhez amúgy nem lenne elég időm (igaz hogy ugyebár lassan)

- nem kéne a jövőbeli nyugdíjam miatt aggódnom

- örökké fiatalnak lenni jó dolog :)

Persze csak úgy vállalnám be ahogy az első írta: ha én úgy érzem bármikor véget vethessek az életemnek önként (előbb utóbb eljönne ez is mivel szépen lassan mindenkim meghalna és ezt egyre nehezebb lenne feldolgozni).

hmmm...ez tényleg nehéz...kérdés

Elsőre ezt gondoltam: hát persze!!!:DD

De ha belegondolok, hogy esetleg összeismerkedsz valakivel...ha csak haverok lesztek..ha szerelmesek..ha stb..nagyon nehéz lenne feldolgozni azok halálát..

aztán jönne az hogy ha megismernék a "következő generációbol" megintcsak haverokat..szerelmeket..nem mernék velük úgy lenni hogy ne az járjona fejemben ha rájuk nézek, hogy az ő életük véges...az enyém pedig nem

Persze. Ez az egyik "titkos vágyam" egyébként. :D

Az élet túl rövid, és nem tudsz mindent felfedezni. Rengeteg dolog van amiről nem tudok, és talán ennyi idő alatt mindenre választ találnék.