Miért érzem így magam?

17/L vagyok, és egyszerűen nem tudom elfogadni, hogy mindjárt vége már a középsulinak is, pedig még csak most ballagtam 8.ból..még mindig olyan kicsinek, és gyereknek érzem magam, pedig a koromnál fogva egyre jobban úgy kezelnek, mint felnőttet. nem szeretem a mostani énemet, személyiségemet, mert kb egy éve érzem ezt, hogy már felnőttesen kéne viselkedni, és nem olyan hülyén, gyerekesen, és segíteni kéne többet a szüleimnek, felnőttekkel is tudni beszélgetni, és nem csak állni, és mosolyogni, aztán amikor a felnőttek elvonulnak beszélgetni,akkor elvonulni a saját szobámba( amiket kissebb koromban elnéztek). ezért egy ideje próbálok felnőttesen viselkedni, komolyabb lenni, viszont ez teljes ellentétben van az igazi énemmel, ezért furcsának érzem magam emiatt, és nem vagyok önmagam.és itthon is elkezdtem ezt a szerepet felvenni, de már kezdem unni, mert rosszul érzem így magam, és próbálok visszatérni a régi énemhez, de nem megy.. illetve úgy megy, hogy úgy érzem hogy még gyerekesebb vagyok, mint amilyen alapjában véve voltam.. egy kicsit úgy ézem magam, mintha egy nagy testben lévő 10 éves kisgyerek lennék, akit már senki se vesz komolyan, és úgy érzem kinéznek, és furának tartanak..már annyi önbizalmam sincs, mint 2 évvel ezelőtt, pedig akkor legalább itthon, a szüleim előtt volt..

ez a gondolkodás ezzel a korral jár? vagy szerintetek hogy kell viselkednie egy 17 éves lánynak?

és az a baj, hogy én lélekben viszont nem érzem magam dedósnak,sőt, érdekelnek komoly dolgok, könyvek, csak egy kicsit nem szeretnék még felnőni, és néha jól esne játszani, mint régen..