Alábecsülném-e a jó oldalt?

Mindig mikor azt hiszem nem lehet mélyebb, még mélyebb lesz. Ha azt hiszem jutottam valamire, rájövök, hogy egyáltalán nem. Újra és újra összeomlik minden amit megpróbálok építeni, de most már még csak nem is érdekel...Ismétlem, nem érdekel. Volt, hogy érdekelt, de csak rosszabb lett, a sorozatos kudarcoktól. Nem "elköszönök az élettől", éppen az ellenkezőjét csinálnám, csak már semmi nem hoz lázba. Kialudt a tűz bennem, ami szénné égetett minden akadályt, és halváÁáÁány lila gőzöm sincs, hogy hogy lobbanthatnám lángra. Talán korai elárulni, mert valószínűleg csak le leszek szólva, de 16/f vagyok. Mind az edzésben, mind a tanulásban, a Legjobb voltam, tényleg a legjobb, edzésben, legalábbis a leggyorsabban fejlődő(harcművészet), mert mindig a legjobbat nyújtottam. Jó ismerősökkel, el tudok beszélgetni, bulizni, de eltűnt a motiváció, és már nem tesz boldoggá, és NEM tudom visszahozni. Becsukom a szemem, és elragad egy zúgó sötétség, ami azt üvölti, ne tégy semmi jót, nem örülj semminek, nincs minek, dögölj meg szépen csöndben...Szerintem egyáltalán nem biztos, hogy alábecsülöm, mert ez az állapot elkerülhető lett volna. Habár a saját döntéseim juttattak ide, azért beleszólt a külvilág is. A legrosszabb része, hogy én is tettem rosszat másokkal...olyanokkal, akiket szerettem, olyanokkal akit szerettem...Előre szóltam, hogy baj van és nem jó, de fontosabb dolguk volt, én depressziós lettem, szóltam, hogy elkéstetek a törődéssel, most pedig aggódnak. A szeretetről, egy külön témát lehetne nyitni, aminek a végén bebizonyítanám, hogy se ki, se be nem jut szeretet. Nem akarom feladni, tényleg nem...Szerveztem programot, ahol jól el leszek, próbálom erőltetni az edzést, ha jön a suli, akkor pedig tanulni fogok, hátha a jövőben kifizetődik, a gond, hogy közel sem megy teljes gőzzel, emiatt pedig értelmét veszti az egész. Talán, egyenlőre ennyi lenne, ja és bogyókat, nem akarok szedni, pont.

Az utolsó lépés, az ideiglenesen gondtalan fejlődéshez, az emberek bizalmának visszanyerése, és a megpróbáltatások teljes erőbedobással történő leküzdése. Beszéltem egy emberrel, aki azt mondta, hogy megleltem a helyes utat, a neheze már meg van.