Ki hogyan szokta megoldani a problémáját? Támadóan vagy én-kommunikációval?

Egyik sem. De a támadólagos annyiból közelebb áll, hogy mindennél jobban utálom az indirekt közléseket. Az ilyen: "aszittem (sic!) hogy..." "én úgy szoktam, hogy..." "nálunk az volt a szokás, hogy..." na ezektől kiráz a hideg. Különösen, amikor manipulatív attitűd társul hozzá, azaz olyan, hogy szinte arra "apellál", hogy az aszittemjére majd bennem belül beindul valami folyamat.

A támadó, kötekedő jellegű kifejezettem konfliktuskereső stílust is utálom, meg az ítélkező, minősítő, alkalmatlanságérzetet keltő megnyilvánulásokat is.

Én úgy szoktam (! :P), hogy elmondom, hogy ez meg ez így nem jó, azért mert... (felsorolás) és utána rátérek arra, hogy hogyan látnám helyesnek, de sosem célozgatva, hanem inkább kérve, indokolva, érvekkel alátámasztva.