Pszichológiai eset vagyok? Könyörgöm csak normálisak írjanak!

Eléggé kesze-kusza, amit leírtál. Szerintem keress egy életcélt.

A buli, kedvenc focicsapat győzelme, felszedni 1 csajt vmi discoban, NEM CÉL!

Figyelj oda a családodra, kérdezd meg normális hangnemben, stílusban anyukádat, hogy miért nem engedett el? Biztosan megvolt rá az oka.

Próbálj a tanulásra koncentrálni, mert az azért igenis az alapja annak, hogy vidd valamire. Nem feltétlenül diplomásnak kell lenned, de próbáld kitalálni, hogy mi szeretnél lenni, mit szeretnél dolgozni, és annak megfelelően tanulj.

Ha nem jön össze 1 lánnyal, nem a világ. Van még rengeteg másik is. Gyakran előfordul, hogy 1 lánynak nem jön be egy pasi, vagy fordítva.

Szerintem kapd össze magad, és tedd túl magadat ezeken a gondokon. Örülj neki, hogy csak ilyen problémáid vannak!

Sztem még az én problémáim is komolyabbak..18 évesen tartok ott hogy lassan jövőm nincs, a családom hibáztat mindenért, nem tudunk számlákat fizetni, apámról kiderült hogy a cukorbetegség súlyos fázisában van, kórházba szállították, nincs miből kiváltani az inzulint pluszba 18 ezres villanyszámla van a nyakunkon. Engem meg sehova nem vesznek fel, nem tudok dolgozni. A legnagyobb álmomról meg lemondhatok azért mert anno évekkel ezelőtt elszúrtam mindent, közben körülöttem mindenki megy előre az életben, ami nekem a legnagyobb álmom lenne azt mások körülöttem teljesítik, mert nekik épp "akad" rá pénzük. És amihez épp hozzáérek vagy belekezdek, földbe tiporják vagy elszúrom hiába a jót akarom.

Ha ennyi miatt kiakadsz akkor gondolj bele később mi lesz.

Én még így is próbálok arra gondolni hogy lesz még nagyobb problémám is az életben és azon is túl fogok jutni.

Gondolom tizenéves vagy.

Nos, én leérettségiztem, 3 évet ellébecoltam egy újságírósuliban, amit be sem fejeztem.

Ezután egyetemre mentem, 2 és fél évet csináltam meg, most meg újra kellett jelentkeznem és újra kell kezdenem (persze a saját hülyeségemből), az még 4 év az életemből.

Most itthon ülök, munkát keresek, már hetek óta semmi, szüleim nyakán.

Persze segítek ahogy tudok, de ez akkor is szar.

Mindehhez 24 éves vagyok.

Szerintem örülj, mint majom a farkának.

Persze nem mondom, hogy a te gondjaid mit sem számítanak, kamaszkoromban én is padlón voltam sok, ma már semmiségnek tűnő dolog miatt.

Ezt csak azért írtam le, hogy lásd, még fiatal vagy, légy vidám és lesz ez még sokkal jobb is!

Fel a fejjel!

L/23

Ha nekem ez lenne a legnagyobb gondom... Kikapott az arsenál? meg ilyenek..hallod ha tényleg csak ezek a bajaid, akkor szerencsés vagy :/ más a megélhetésért küzd , súlyos beteg vagy hasonló.

Megértelek mert mindnekinek vannak mélypontjai , mikor azt hiszi az ő élete a legszarabb , és mért pont ő szív mindig, de néha csak körül kell nézni és olyan doglokat látsz, hogy rögtön köszönetet mondasz az életedért ..