Mit csináljak? Úgy érzem, kezdek összezuhanni!?

Előre szólok, kicsit hosszú lesz, de nagyon szépen megköszönöm a hasznos válaszokat!

Nem volt még barátom, nem is csókolóztam még. Szerintem ezzel semmi probléma nincs, hiszen 15 éves vagyok. Volt egy srác, akit én haverként tökre kedvelek és nagyon jó fej, jóba vagyunk és pont ő szólt be, hogy ez ciki. Ez nekem nagyon rosszul esett. Pont ő mondta, akinek fiú ismerőseim közül keginkább adok a véleményére, na mindegy.

Valójában az a problémám, hogy sokan elkönyveltek tipikus jókislánynak, pedig nem vagyok az. Aláírom, hogy jól tanulok és fontos nekem, hogy jól tanuljak, de azt nem tűröm el senkitől, hogy olyanokat mondjon / kérdezzen, hogyha kapok pl. egy 3-ast, akkor nem tévézhetek meg nem gépezhetek. Magamnak tanulok, ezt a szüleim is tudják, így gondolják, persze azért büszkék rám, ha jók a jegyeim:) Ritkán járok bulizni, akkor sem diszkóba és nem szoktam részegségig inni. Alkoholt gyakrabban fogasztok, de mindig mértékkel. Alkalmanként cigizek is, bár tudom, hogy nem kellene. Szóval nem gondolom, hogy az a tipikus jókislány lennék...

Szeretek ismerkedni, barátkozni és nagyon örülök, hogy ha valakitől dícsérő szavakat kapok.

Az az igazság, hogy nagyon vágyom már egy fiúra, de nem a mai értelemben fiúra. Nem tudom miért, de egyszerűen nem jönnek be a csőnadrágos, rózsaszín pólós, cingár kis srácok ... és a nagy darab, piercinges, tele tetkósak sem. Nem vágyom sok mindenre, csak arra, hogy legyen egy fiúm, akivel szeretjük egymást, megértő, türelmes, hűséges, figyelmes. Nem zavar, ha cigizik, de ne legyen láncdohányzos, az sem gond, ha fogyaszt alkoholt, de csak mértékkel. Drogot ne fogyasszon. Az különösen jó, ha időnként találkozik a haverokkal én meg a csajokkal, nem kell egymás nyakán lógni folyton:)

Lehet, hogy mégis sokat várok? Elég sok fiút ismerek, suliból, innen-onnan, de egy ilyen sráccal sem találkoztam még a korosztályomban (15-20 közötti fiúkról van szó).

Mostanában azt vettem észre, hogy egyre többször álmodom olyat, hogy megismerek egy srácot, rám talál a szerelem. Sőt, többször előfordult már, hogy 1-2 unalmas órán is azt vettem észre, hogy tökre elkalandoztam és azt sem tudtam miről volt szó. Ez így nagyon nem jó.

Ez az egész, hogy vágyom egy fiúra, de nem találok kezd kihatni mindenre. A kedvemre, a tanulásra, a viselkedésemre, az emberekkel való kapcsolataimra.

Mit csináljak? Ennél a mostani helyzetnél még a régi is jobb lenne...Amikor nem volt barátom, de nem vágytam rá ennyire. Akkor még boldog és életvidám voltam, úgyahogy szerettem tanulni, normálisan viselkedni, a kapcsolataim is sokkal jobbak voltak, mint mostanában. Hozzáteszem az alkalmankénti cigizés is egyfajta pótcselekvés lehet szerintem. Amikor már nagyon nem bírok magammal, akkor 2-3 slukk és kész.

Mit tegyek?

15/L