Érezted már, hogy az életed egyhelyben toporog?

Én épp most érzem ezt.

Egy nagyon rossz munkahelyen dolgozom.Sajnos már az egészségem is kezd rámenni.(Most műtöttek...)Még nem találtam másikat miközben körülöttem mindenki kilép mert talált jobbat.

Remélem egyszer nekem is összejön végre...

Szia!Akárhiszed nem de én pl egy kimondottan definiálhatatlan stagnáló állapotban vagyok.Hogy szépen és választékosan írjam le...a helyzetaz h sokan vannak még így nem tudom kinek mennyi esélye van a nagy kizökkenésre.Azt tudom hogy nálam a csoda a nagyszerű véletlen vagy a halál segíthet.és sajnos viccen kívül így van.Fiatal vagyok és kilátástalannak érzem a jövőmet.nem tudom hol fogok tudni elhelyezkedni.Fiatal koromban semmmi motivációt nem katunk arra nézve hogy a világban hogy álljuk meg a helyünket.Aztán egyszer csak kiszakdtunk ugyebár..boldogok voltunk hogy "fentőttek" voltunk.Most pedig visszasírjuk a régi időket.Hát ez van.

Engem még életben tart valamennyire a hit hogy lesznek majd olyan lehetőségek az életemben amiket ha jókor jó helyen kihasználok akkor lehet még normálisnak nevezhető életem.De sajnos magam körül sem ezt látom.

Értékes valamire való emberek halnak meg körülöttem ..olyanok akik már bizonnyítottak letettek valamit az asztalra.Mégis amikor belekerültek egy olyan lelkiállapotba vmilyen trauma hatására az életük kisiklott nem kaptak támogatást,senkitől nem kaptak segítséget magukra maradtak.Úgy pedig nagyon nehéz.nem is tudom mi a megoldás.Szeretetlenül gátlástalan élni ahogy mindenki?csak magunkra számíthatunk az a nagy helyzet...:(

Nekem már szinte két éve stagnál, pedig mindent megtettem annak érdekében, hogy változzanak a körülményeim, a lehetőségeim…stb. Egyszerűen nem jutok egyről a kettőre, és nem értem miért nem.

Mostanában már nincs is kedvem felébredni, belefáradtam a dolgokba, soha nem gondoltam, hogy ide juthatok negyven éves koromra ez egy plusz fájdalom a számomra.

En is hasonloan erzek kabe 2,5 eve. Munkahely meg parkapcsolat teren is. Nagyon megelegeltem. Neha ugy erzem bekattanok.

25L

Éreztem. És most fogom kizökkenteni magam, de nagyon gyorsan! Ugyanis a főnököm is észrevette és ki akar rakni. Kreatív munkakörben dolgozom, és már jó ideje semmi ötletem nincs, és pont azért, mert semmilyen az életem.

Szóval engem ez indított el. Most elkezdtem mindent csinálni, amit eddig nem. Ma például délben keltem, mert tegnap éjfélkor elmentem egy pasival kocsmázni, akit életemben csak egyszer láttam előtte. Aztán felvettem az Amerikába szakadt barátnőmmel a kapcsolatot, akivel már évek óta nem beszéltem.

Ma még nem tudom, mit fogok csinálni, de biztosan olyasmit, amit amúgy nem tennék. Mert ezek azok a dolgok, amik az embert kimozdítják a holtpontról. Amikor észreveszed, hogy jön egy ötlet, és arra legyintesz, hogy dehogyis csinálod meg - na pont azt kell megcsinálni, hogy elinduljon a változás! Így lehet és kell is ebből kizökkenni!

Néhány ötlet: menjetek el este a Margitszigetre futni, úgyis most ki van világítva. Hideg van? Igen. Hó van? Igen. Fel tudtok vastagon öltözni?? Igen!

Vagy menjetek el egy előadásra a Müpába! Esetleg menjetek operába! A legtöbb helyre már 500 Ft-ért is lehet jegyet kapni, aki diák, annak még olcsóbban, szóval nem kifogás, hogy nincs pénz.

Vagy nagyon ajánlom egy régi barát megkeresését! Végképp semmibe nem kerül, de visszahozza a régi emlékeket, ez is segíthet kimozdulni.

Vagy találjatok ki bármit. Bármit, amit máskor eleve elvetnétek :)

"Igen, éppen így érzem. Főleg párkapcsolati téren. Vártam, hogy az idő majd segít, "majd meglátjuk", de nem változik semmi..."

Ugyan így vagyok én is. Úgy voltam, hogy majd idővel változik minden, megváltozik a párom de semmi sem változott csak ígérgetés megy.