Elolvasnátok azt a könyvet, ami így kezdődik, vagy ez az ajánlója? (nemet kort kérek, köszi)

A szívem hevesen vert. Azt hitték nem működnek az érzékszerveim, pedig láttam, kicsit homályosan, de láttam. A hangok összemosódtak a fülemben. Csak feküdtem ott és nem tudtam mitévő legyek. Megmozdulni nem voltam képes. A legnagyobb mozgás, amit elvégeztem a csuklóm összeszorítása volt. Egyre szaporábban vettem a levegőt. Szédültem és hányinger kerülgetett. Hirtelen felüvöltöttem. Magamat is megleptem. Össze-vissza üvöltözni kezdtem. Mellém szaladtak páran, egy lány és két fiú. Egyikük felemelte a kezem, ott, ahol megharaptak.

- Szívd ki… gyerünk!

- Nem megy! Meg fogom ölni! – a lány és az egyik fiú vitatkozott.

- Már mindegy… már teljesen mindegy. Túlságosan szétterjedt a testében a nyál. Az összes vérét ki kéne szívni. Lehetetlen hogy az egészet kicseréljük… - tényleg azt hihették nem hallok, nekem viszont nagyon jólestek ezek a szavak. Olyan fájdalmat érezte, hogy végül is már mindegy volt nekem. Hirtelen a magasabb srác felkapott. Nem volt nehéz feladat neki, alacsony és vékony testalkatom miatt. Fejem hátra hanyatlott, nem tudtam megmozdulni, ő pedig a szemembe nézett.

- Nem lesz semmi baj… megmentünk. Hallasz? Nem lesz semmi baj… - volt még annyi erőm, hogy a szemébe nézzek. Lassan és nehezen, de bólintottam. Hiába nyugtatott, már tudtam. Vámpír vagyok.