Kezdőoldal » Egyéb kérdések » Önismereti kérdések » Társadalomba való beilleszkedé...

Társadalomba való beilleszkedés. Hogyan?

Figyelt kérdés

Bocs ha hosszú lesz, de ezek már régóta érlelődnek bennem, jó ha kiírhatom.

Szóval az a problémám, hogy egyáltalán nem élek szociális életet, az elmúlt jó pár évben nagyrészt egyedül voltam.


Ennek legfőbb oka az, hogy szüleim eléggé maguknak való, antiszociális emberek. Ezért is költöztek egy faluba, a falutól messzebb lévő erdős rész mellé. Nekik nyugalmat jelentett, én egyedül nőttem fel. Nem is nagyon engedték, hogy elmenjek bárhova, inkább megvettek nekem mindent, és jól el voltam a kis "birodalmamban".

Testvérem nincs, 10 éves koromig az időmet, egyedül vagy nálam jóval idősebb rokonaimmal töltöttem, ami miatt teljesen más a gondolkodásom és az értékrendszerem mint a velem egykorúaké. Erre rátesz egy lapáttal, hogy rengeteg olyan családi tragédia, probléma szemtanúja voltam, ami miatt elég gyorsan megkomolyodtam. Szüleim válása után beköltöztem a faluba, szereztem pár barátot 12 éves koromban, de a legtöbben így is kiközösítettek mivel faluba én csak egy elkényeztetett különc voltam. Sokan szó szerint utálnak azért, mert jól állunk anyagilag és testvér híján mindent megkaptam. Valamilyen szinten önző vagyok (mint a családom nagy része), de ha adtam valamit, akkor mindig többet akartak, ezért nehéz megtalálni a középutat. Középsulira mindenki szétszéledt.

Középsulis éveim sz@rok voltak. Mindenki basztatott mert nem álltam ki magamért, nem találkoztam ilyennel ezelőtt, nem tudtam hogyan védjem meg magam. Egy-két piálós kanbulin kívül sehol nem voltam. Az elmúlt 1 évbe nagyon megváltoztam, a korombeliek is "beértek", de a faluban már mindenkitől elvágtam magam, és nem tudom hol ismerkedjek. Akikkel jóba lehetnék koliba vannak vagy elköltöztek, a többieket nem érdeklem, meg ők se engem.

Ez az egész egy dolog miatt zavar: nem volt még barátnőm. Vagyis volt, de az ilyen fiatal kori valami. Eléggé válogatós, és hős szerelmes típus vagyok. Eddig 3 lányba voltam szerelemes, de beléjük nagyon. Ennyi idő alatt az elég kevés.

A kérdésem tulajdonképpen az hogy hogyan találhatnék egy olyan baráti kört, akikkel mindent megoszthatok, hogyan találjak így barátnőt? Próbálkozom de falun nem sok ember van, semmi program nincs ahol ismerkedhetnék. Tudom, hogy majd hosszú még az élet, de eleget vártam, elegem van az egyedüllétből, és csak ezen agyalok egész nap. Szükségem van egy lányra akit igazán szerethetek. Kössz, ha volt valaki aki elolvasta, és aki még válaszol is... 19/F


2011. jan. 14. 02:18
 1/8 anonim ***** válasza:
Merre laksz?
2011. jan. 14. 03:09
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/8 Jason Becker ***** válasza:

Azt hiszem, a problémáid közül néhányat én is magaménak mondhatok. Viszont én 33 leszek (fiú) és az sokkal nagyobb gáz, szerintem. Nekem több barátnőm volt azért, de nem igazán találom meg azt, aki - úgymond - megérdemel. Annyi bizonyos, hogy minél jobban erőlteted a keresgélést, annál több kudarc és kevesebb siker lesz a listán. Hagyni kell, hogy a dolgok follyanak a maguk útján és járj nyitott szemmel. Alkalmasint figyelj olyan dolgokra is, amire egyébként eddig nem figyeltél.


Ne érts félre, nem überelni akartalak, csak tudd, hogy nem vagy egyedül.

2011. jan. 14. 04:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/8 anonim ***** válasza:

Megértelek, nagyon. Én is ettől szenvedtem mindig, és máig nem értem a világot :( A különbség csak annyi, hogy nekünk nem volt olyan jó anyagi helyzetünk, és az, hogy mivel a falu szélén laktunk erdő mellett, én szinte kint nőttem fel, a határban. Ezért is különbözök annyira, és nem tudom felfogni, miért olyan a világ, amilyen. Hiányzik a gyerekkorom sokszor... Tényleg nem vagy egyedül!

23/L

2011. jan. 14. 05:27
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/8 anonim ***** válasza:
100%
A többi válasz mellett én csak azt javasolnám, hogy ha van hobbid v vmilyen érdeklődési köröd neten simán barátkozhatsz fórumokon, kböző oldalakon. Ne párkapcsolatra hajts, hanem próbálj meg kortól, nemtől függetlenül "beszélgetni". Hátha így arctalanul -a szó jó értelmében- bátrabb és nyitottabb leszel, megismersz más álláspontokat a sajátodén kívül és talán a sajátodért ki is tudsz állni. Hidd el, hogy jó úton jársz, már fel és elismerted, hogy változtatni szeretnél, ez már fél siker! Hajrá!:)
2011. jan. 14. 06:31
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/8 anonim ***** válasza:

Itt pont nem arra van szükség, hogy a kérdező még jobban bezárja magát a gép elé, hanem arra, hogy kimozduljon otthonról, akár messzire is, ha kell. Mivel a pénz látszólag nem jelent gondot, én nyelvtanfolyamra iratkoznék be, ott nagyon jól lehet ismerkedni, utazni is kell hozzá, szóval minden adott. Ha vége a tanfolyamnak, be lehet menni egy pubba vagy egyéb szórakozóhelyre, körbenézni, milyen a felhozatal. Ha jó, akkor oda kell menni az első nőhöz, aki tetszik.

A lényeg a kimozdulás otthonról, a gép elől.

2011. jan. 14. 07:38
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/8 anonim válasza:
Hiába van meg mindened, hiába élsz szép helyen, ha nincsenek barátaid és barátnőd. Ők lennének a te kincseid, megvígasztalnának, ha baj van és mindig önbizalmat öntenének beléd. Én azt javaslom, költözz el valahová máshová, ne élj tovább ott, ahol alig van valakid. Tudom, a költözést nehéz megoldani, de ha például beköltöznél Budapestre, ott több emberrel tudsz ismerkedni. A döntésed egy életre szól, ha a faluban maradsz, nem igen találnál neked való barátnőd, és ott a munkalehetőség és az egyetem is kevesebb. Remélem mondtam valami hasznosat.
2011. jan. 14. 13:50
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/8 A kérdező kommentje:

Hát kössz a válaszokat. Furcsa látni, hogy sok hozzám hasonló ember van. Megerősítettétek azokat a dolgokat, amikre én is kilyukadtam, legalább most már biztosan tudom, hogy kb. merre induljak el.

Nekem a költözés tűnik a legjobb megoldásnak. Csak az most egy ideig nem fog összejönni, mivel még tanulok, meg válság is van... (: Majd csak lesz valahogy.

2011. jan. 15. 00:48
 8/8 Pinkblueberry válasza:

Kedves kérdező!


Nagyon érdekes, amit írsz, mert én is hasonlóképpen nevelkedtem, ugyanezekre hajlott az én családom is. Most 29 éves vagyok és még mindig nincsenek barátaim, viszont nemrég költöztünk falura és itt mindenki nagyon szerető, tehát jobban érzem magam mint a városban, viszont még mindig türelmetlenül várom, hogy legyne végre egy őszinte baráti köröm, mert valahogy hosszútávon mindig lepattanak rólam az emberek, pedig semmi rosszat nem teszek, egyébként sokan szívesen beszélgetnek velem.

29/L

2019. szept. 11. 19:24
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!