Ajakhasadékos fiú vagyok, beszédhibás, visszahúzódó és gátlásos, és van problémám. Van-e rá esély, hogy lesznek valaha barátaim, barátnőm?

én mindig kirekesztett voltam a közösségekből. és én is utáltam magam.

aztán megtértem a Hit gyülekezetben(a vidámvasárnapos).

aztán elkezdtem megtapasztalni azt hogy Isten szemében értékes vagyok! és a szeretetével a bennem lévő sebeket az Úr Jézus napról napra folyamatosan begyógyította!

ezt átéltem, úgy érzem fontos hogy leírjam Neked!

Azt hiszem,a többiektől jó tanácsokat kaptál.Valahogy muszáj elfogadnod magad,máshogy nem megy.Persze az biztos,hogy ez az egyik legnehezebb dolog a világon.Meg hogy a világ nem akar téged elfogadni,nem vár tárt karokkal,nem veszi észre a gondolataidat,amelyek talán értékesek(pl.a kommentjeid)A környezetedben biztos nincs egy-két olyan ember,aki már régóta ismer,és megszokta a hibáidat?Nekem nincs sok igaz barátom,de szerintem jó barát nem is lehet sok.Akiket tényleg igaz barátaimnak tartok,azokat az iskolában,vagy a koleszban ismertem meg,a sok együtt töltött idő kovácsolt össze bennünket.

A csajozásról...hát én 18 éves lány vagyok,és még nem volt soha pasim,aminek hát...én vagyok az oka.És nem azért,mert kövér vagyok,sok duci csajnak olyan pasija van,hogy csak nézek;hanem mert nem járok túl sokat el otthonról,nem vagyok az a nagyon nyílt ember stb.

Ahogy észreveszem,tényleg minden azon múlik,mennyire nyitsz az emberek felé.És biztos,hogy értékes vagy valamilyen szempontból,csak jó lenne,ha rájönnél erre te is.Mert mégiscsak ki kell békülnöd magaddal,azt hiszem,akkor lesznek,akik elfogadnak.Persze ez biztos,hogy nem pár nap alatt történik meg,de sikerülhet.Remélem sikerül,én is próbálkozom.:S:)