Ki, hogyan kezeli ha rájön, hogy hazudtak neki? A fél igazság is bele tartozik ebbe, vagy ha sunyul.

attólfügg miben.

ha csak ártatlan füllentés áltaálban dühös vagyok kicsit és elcsitul.

de ha valaki rosszindulatú nagy hazugsággal próbálkozik és lebukik igen csúnyán tudok reagálni. gyűlölöm a sz*rkavaró sunyi embereket...nagyon kevés dolog akaszt ki, de ilyenért már ütöttem is meg embert.. pedig tényleg nagyon vördpísz vagyok.

Attól függ ki és miben. Azt mondják, hogy nincs olyan hogy kegyes hazugság, mert az is hazugság, de szerintem van!

Egyébként inkább elkezdenék gondolkodni azon, hogy miért hazudott, nincs-e bennem is valami hiba, hogy ne mondta el. Persze ez teljesen a körülményektől függ, jó lenne picit pontosítani! :)

(18/l)

Szerintem a hazugság egy olyan dolog, amit az emberek erősen túllihegnek. Először is, mindenki hazudik. Igen, mindenki. Mondhatnánk, hogy csak a remeték nem hazudnak, mert nincs kinek, de az sem igaz, mert ők meg önmaguknak hazudnak. Természetesen nem mindegy hogy miért és mi célból hazudik valaki, és az sem, hogy mekkorát, viszont mindenki hazudik.

Egy hazugságot valójában mindenki aszerint értékel, hogy az egoját mennyire sérti. Most nem a hiúságról beszélek, hanem arról a fajta álszemélyiségről, ami minden emberben benne van, és csakis annyi a szerepe, hogy a tudat a külvilággal kommunikálhasson. Ez egy kiszámítható rendszert határoz meg (mire hogyan, mi szerint reagálunk), és ha valakinek hazudnak, akkor egyfajta zavar támad a rendszerben, amire a zavar jellegétől függően, de általában dühvel reagál az ember. Ha tisztába kerülünk mindennek a pszichológiai mechanizmusával, máris könnyebb ezen felülkerekedni, és objektíven szemlélve a dolgot, tárgyilagosan kezelni.

Értelek.

A kérdésedre a válaszom: Ha rájövök, hogy valaki hazudott nekem, akkor először felmérem a hazugság mértékét, és ha elég nagy, hogy igazán foglalkozzak vele, akkor mindenekelőtt megkérdezem az okát. Ha nem tetszik a magyarázata, akkor attól függően, hogy milyen kapcsolatban vagyok az illetővel, fokozatosan eltávolodom tőle, vagy esetleg szívfájdalom és kertelés nélkül fordítok neki végleg hátat. Ahhoz nagyon-nagyon jóban kéne lennem valakivel, hogy egy szükségtelen és nagy hazugságot megbocsássak neki, viszont a tette után máris nem méltó a megbocsátásra, ergo kivágta maga alól a fát. Tehát ha valaki egy nagy és számottevő dologban úgy hazudik nekem, hogy arra nem képes megfelelő magyarázattal szolgálni, az elvágta magát.

Nézd, ha valakik sunyi módon hazudnak Neked, a hátad mögött összesúgnak, gúnyt űznek belőled, azok semmi jót nem érdemelnek Tőled. Nincs nagy egyetemes megbocsátás meg mit tudom én, csak az érdemli meg a megbocsátást, aki méltó rá, aki tett érte. Ha nem tett és szándékosan bántott meg, akkor fordíts neki hátat és felejtsd el!