Szerintetek valóban igaz, hogy az az igazán boldog ember, aki meg tud nevezni legalább egy személyt, aki nélkül nem tudna tovább élni?

én azt hiszem hogy csak a lelki szegények lehetnek igazán boldogok

egyébként nekem van aki nélkül nem tudok élni , csak az a baj hogy ő nélkülem teljesen jól megvan

kedves kérdező.

még mielőtt megszólnál engem is, nekem van olyan, és most nem egy valakiről beszélek, inkább egy valamiről, ami által boldog lehetek, és ez olyan dolog, amit képtelenség elveszíteni, ha már meglelted.

amiről te írsz, hogy nélküle nem lennél boldog, elég érdekes. dalai láma azt mondta egyszer, hogy az öröm és elégedettség közel sem boldogság, mert a boldogság jóval több, hiszen az alapban folytonos, és nem kötöd "külső" dolgokhoz, mert az van...mindig.

amit te érzel az elégedettség és öröm, amit abból az emberből szedsz ki, de ha az az embernek baja lesz, akkor utána ki kell heverni...vagyis megszűnik az, amit te boldogságnak nevezel. ez lenne akkor a boldogság? erről szól az élet, hogy valameddig tart és utána vége? ezt jelenti ez a mondás, amiről beszélsz? hogy a boldogság létezik, de élesen vadászni kell azt, aztán pedig birtokolni, hogy el ne hagyjon, megtenni mindent, hogy velünk maradjon görcsölve ezen? kicsit fura ez nekem, de lehet én vagyok a hülye. :)

Szerintem a mondás helyesen úgy hangzik, hogy az az igazán boldog, akinek minden jó ITT és MOST, és ezt senki el nem veheti az egyéntől. Tőled viszont el lehet venni a személyt, és akkor összeroskadsz...vajon ez boldogság, s nem e csak elégedettség, ami mulandó?

üdv

26/F

LastOne.Left

igen értelek kedves kérdező.

de pont arról beszéltem, hogy ami időszakos, az csak öröm és elégedettség. a boldogságnak hiába van úgymond okozója, az sem kifejezett okozó. adok még egy mondást, de most Buddhától.

"A boldogsághoz nem vezet út, az út maga a boldogság."

Ez annyit tesz, hogy a boldogság alapban van, csak ugye a tévesen meggenerált vágyak, meg ragaszkodás meg ilyesmi elnyomja azt, így nem jut érvényre, de ha valaki felülemelkedik önmagán, és leszövetkezik azzal az egy dologgal, amit én írtam az első bekezdésemben, akkor visszakaphatja, pontosabban újra érezheti az egyén azt, ami alapban is az övé...és ez a boldogság. a boldogság nem a tárgyakban van, hanem bennünk, ahogyan a félelem és a harag is...csak sokan a dolgokhoz kötik ezeket az érzeteket, aztán néznek nagyokat, ha épp valami nem úgy van, ahogyan akarták. :)

De mondom, ha te így érzed, hogy ez a boldogság amit most érzel, akkor okés, de én számomra a boldogság nem lehet időszakos, mert szerintem annál sokkal de több. Amiről én beszéltem azt te nem megszerzed, hanem az alapban a tied, csak megfeledkeztél róla, így észre kell vegyed, hogy van...:)

üdv

26/F

LastOne.Left

ja és az ember akkor szokta a frankó boldogságot érezni, amikor nem generál magának érzelmi állapotot, hanem teljesen nyugodt, felüdült, elméjében úgymond szabad. amikor megkreál egy vágyat akkor azt teljesíteni akarja, ha teljesítve a vágy, akkor elégedettség és öröm érzete tör az egyénre, ami elmúlik egy idő után(elég hamar), és bumm jöhet a következő vágyacska. :)

üdv

26/F

LastOne.Left