Olyan közel voltam az öngyilkossághoz. Mit tegyek ebben a helyzetben?

Hosszú lesz, de légyszi adjatok tanácsot.

Szóval minden akkor kezdett rosszra fordulni, mikor lefogytam. (kb. 17-18 kgot fogytam) Múlt tanévben... És nem jártam el többet pizzázni, gyrosozni, sütizni, mekizni, mert féltem, hogy visszahízom, de ugyanúgy eljártam moziba (nem ettem popcornt) meg éltem társasági életet már amennyire lehetett... persze, volt pár kivétel, mikor Balcsira lementünk nyáron, elengedtem magam, és ettem a strandon fagyit is, lángost is, stb. De azok kivételes alkalmak voltak... tehát kevésbé szocializálódtam, suli után sem mentem el kávézni, meg ilyesmi.

Egyre kevesebbet beszéltem a barátaimmal (elromlott a gépen, gyakorlatilag nyár végefelé nem volt 1 hónapig monitorom se) és most sulikezdéskor úgy éreztem eltávolodtam kissé tőlük, de Balcsira lementünk 3 napra együtt.

Aztán itt van az oszt. társam, akivel múlt tanévben tök jól elvoltam, többször nálunk aludt, rengetegszer mentünk el pizzázni, iskolai rendezvényekre, stb. De ez az oszt. társam tényleg KÖVÉR (nem duci, orvosilag megállapított, hogy kövér, és nem bír lefogyni) És annyira látszik rajta hogy irigykedik rám, amiért én képes voltam arra, amire ő nem. Egyszer meg is jegyezte: "Héé, te képes vagy fogyni, én nem" -> és épp bekapott egy szelet csokit... és persze zéró mozgás mellett, nem is sportol semmit... meg simán eszi a sulibufében a pizzáscsigákat, meg sütiket. És annyira áskálódik ellenem, érzem, mikor kérdezem tőle mi volt a hf, direkt mást mond mint ami valójában volt, és miután a tanár engem csesz le hogy rossz feladatot csináltam, miért nem figyeltem jobban, utána azt mondja a csaj nekem, hogy "Bocsiii, rosszul emlékeztem mit adott fel hf-nek". na ezután az eset után se kérdeztem tőle mi a hf... és megjegyzései is vannak, de igyekszem visszavágni - persze úgy hogy ne fajuljon el ez a dolog. (Tuti nem pasiügyek miatt utál, ugyanis egyrészt nem azonos az ízlésünk, másrészt meg sem neki sem nekem nincsenek fiúügyeim/pasim/nem kavarok senkivel.)

Ez még nem is zavarna, mert elmennék mellette simán, de elveszi a régi barátaim! :-( Ők az évfolyamtársaim most, még általánosból ismerem őket, és folyton velük lóg is, még anno mikor jóban voltunk múlt tanévben miattam beszélt velük egy csomót... aztán most fakultáción együtt vannak szintén - én nem vagyok azon a fakultáción - és az oszt. társam csomószor alszik az egyik régi bnőmnél is... meg közösségi oldalakra is olyan képeket tesznek ki, amin 3-an vannak: a két régi bnőm + az oszt. társam, és írják, hogy "a 3 csajszi/..." meg ilyesmi. Nem, nem vagyok irigy, de a régi bnőmet már kb. 8 éve ismerem általánosból, és nagyon jóban voltunk... mindent elmondott a pasijáról, akivel gyakran veszekedett, most is párszor, és én szívesen meghallgattam, adtam tanácsokat, segítettem, de most szinte már semmit nem is mond el ez a bnőm, hanem helyette az oszt. társamnak mondja, aki fakultáción vele van. Annyira eltávolodtunk úgy érzem... már szinte nem is beszélek a régi bnőimmel, és csak akkor járunk össze ha egy nagyobb haveri társaság van együtt. Annyira áskálódik ellenem az osztálytársam, szinte érzem, sőt, tudom, hogy direkt mondhat dolgokat a hátam mögött.

Igyekszem szocializálódni, több helyre eljárni (elmegyek pizzázni, forrócsokizni, mekizni is, már nem csinálok belőle nagy problémát hogy visszahízom) eljárok mozizni, bulizni, meg haverokkal környékre is, hogy legyenek azért emberi kapcsolataim... de nagyon fáj, hogy az oszt. társam így "elvette" tőlem a két régi bnőm. Ráadásul én jobban tanulok, neki nem megy a tanulás annyira (nem érti meg hogy néha ha meg akarja érteni az ember a matekot le kell ülni a seggére és akár 2 órán át is matekozni... mert én ezt csinálom, és simán írok 5-öst, igen néha 2 óra matekozás kell egyhuzamban hogy megértsem a dolgot, de utána nem nyavajgok és rinyálok hogy "mennyire szemét ez a tanár, megin pikkel rám"... és kb. fél órát se ül a matekkönyve felett.) Meg hogy nem bír puskázni mert a tanár mindig a közelébe áll, én meg simán tudok, "Óó, te is csak kipuskáztad ezt, neked szerencséd van, mert nem jár a tanár feléd"... szal értitek a helyzetet.

És most szilveszterkor, majdnem elpattant bennem a húr. A 2 régi bnőmmel akartam szilveszterezni - így is lett -, + oszt. társam is jött. Dec. 30-án este akartam megbeszélni a szilvesztert, hogy s mint legyen merre menjünk városba mikor találkozzunk, erre mint kiderült a 2 bnőm meg az oszt. társam már rég ledumálták hogy ők egymásnál alszanak, és az egyik bnőmnél (aki városban lakik, a másik bnőm és az oszt. társam vidéki) alszanak. És a bnőm, aki városi, és akinél a többiek aludtak azt mondta találkozzunk a városban, meg menjek ki fél 11-kor majd ott talizunk... és nem hittem neki :( Féltem hogy nem is fogunk találkozni, elmennek más haverokkal nélkülem, füllentenek ha kell, csak én ne legyek ott... féltem, hogy ha én nem megyek el a bnőm házába és ott nem talizunk akkor nem is fogunk találkozni szilveszterkor, szal "kiharcoltam" hogy én is elmenjek a bnőmékhez, (mondtam apuék is mennek valahova, így csak sikerülne kivinniük hozzájuk) így végülis mind a 4-en ott voltunk és be is mentünk a városba (fél 12-kor szal erről ennyit h nekem fél 11-kor kellett volna a városban fagyoskodnom)

És dec. 30-án este, azt hittem összeomlok. Azt hittem, ha nem tudok találkozni szilveszterkor a két régi bnőmmel egyszerűen nem tom mit csinálok magammal... annyira elszúrta a kapcsolataim az oszt. társam... komolyan, már nem is akarok így élni. Olyan magányos vagyok.

Persze, eljárok másokkal, bulizni, diszkóba, clubokba másik osztálytársokkal (mivel a két régi bnőm nem az a diszkós iszogatós típus, kb. egy italt ha megisznak egy este) meg vannak barátaim még az évfolyamon de azok nem igaziak. Mármint ha történne velem valami fontos, nem mondanám el nekik, nem nyílok meg előttük szívesen.

És most senkivel nem tudok beszélgetni... ha veszekednek a szüleim, szomorú vagyok, vagy történik velem valami senkinek nem tom elmondani, a két régi bnőmnek sem merem, annyira távol vagyunk már. Persze csevegek a suliban évfolyam/sulistársakkal, de ezek olyan csevegések hogy "héé láttad az új klipjét XY-nak a vivan?" "ugye milyen jó ez és ez a film?" szal értitek, komolyabb személyesebb privát dolgokról nem tudok beszélgetni (pl. pasiügyek, ezzel a fiúval ezt és ezt beszéltem, stb)

Már október közepén is megfordult a fejemben az öngyilkosság... azóta folyamatosan fontolgatom. Nagyon egyedül vagyok, és dec. 30-án este voltam úgy vele hogy majdnem ki is szaladtam a fürdőbe és megfogtam a borotvát... majdnem. De ha ez így megy, egyszer meg fogom tenni. Segítsetek, légy szíves!

17/l