Vajon mikor és hogyan dől el az, hogy milyen zenét szeretünk, mi a kedvenc zenei stílusunk?

Sokaknál a személyiségüktől függ, milyen zenét szeretnek (vagy fordítva? olyan lesz a személyiségük mint a zene? bár ezt kevésbé tartom valószínűnek). Például azok az ismerőseim akik inkább a durvább zenéket szeretik, agresszívabban reagálnak gyakorlatilag minden helyzetre.

A romantikus emberek szeretik a lassabb, szerelmes számokat, stb.

Én meg igazából az életben sem szeretem elkötelezni magam egy konkrét dolog mellett, zenében is gyakorlatilag mindent hallgatok ami tetszik, műfajtól, évszámtól függetlenül.

Minden stílusnak megvannak a maga jegyei, melyek egy hangzásvilágot hordoznak. Minden hangzásvilágot más-más hangok képesek együttesen létrehozni. Ezek a különböző hangok és hangzásvilág mind más érzetet keltenek az emberben. Mindenki érzi, hogy ezek közül mire van szüksége, ez alapján választunk, mely stílusok szimpatikusak és melyek nem.

Személy szerint a rockszámokban a dinamikát, az erő érzését, a változatosságot, a zabolátlanságot keresem.

A diszonáns hangzások a belső vívódást tükrözik.

A lágy dallamokban a harmóniát érzem, de van amely a tomputság érzetét kelti.

És így tovább...

Persze ez egyénenként nagyon változatos, de körvonalaiban kb megegyezik mindenkinél.

Minden pillanatban csak úgy.

A zenei ízlés erősen tapasztalatfüggő, ami egy szinte véletlenszerű környezeti hatásra alakul ki. Van aki kiskorában állandóan reppet hallott, és azt kedveli meg. Van aki popban nő fel de utálni fogja és rokker lesz. Van akit meg nem kötnek le a kategóriák, vagy változik az ízlése. Személyiségfüggő is, ami szintén függ a környezeti hatásoktól is.