Van egy általam elképzelt világom, ahol tökéletes vagyok, de legalábbis jobb, mint a való életben. Ez beteges?

Istenem,ez mennyire megnyugtató,hogy nem csak én vagyok így!! Ezt az agykontrollost átgondolom,bár egy gond van azt hiszem,h most 19 éves vagyok amúgy,és nem túlzok,hogy kb. 4 éves korom óta folyamatosan van ez a dolog. Naponta.És van egy olyan érzésem,hogy ha ezt ennyiszer gyakorolja valaki,akkor már be kellett volna,hogy vonzza ezeket, amennyiben lehetne, ráadásul én elég intenzíven beleélem ezekbe magam szerintem. Azért megpróbálok haladni ezzel valami pozitív irányba,kösz az ötletet;)

Érdekes amúgy ez a dolog,egy ismerősömnek se mertem eddig erről beszélni, talán nem is nem is lenne túlzás, ha azt mondanám,hogy ez az egyik legféltettebb titkom.:| De hát az ismerőseim előtt, amúgy nem érdekel,h ki tudja meg,sőt, örülök, hogy lehet ilyet csinálni,és ismeretlenektől rákérdezni.

Egyébként egy ehhez kapcsolódó másik kérdésem, hogy másnál nem volt e esetleg olyan,hogy egyes tanáraihoz vhogy elkezdett "ragaszkodni",de a csavar az ott van,hogy nem a való életben:D nem,nem miért is ott?:D hanem a kialakított világban,nálam ez is benne van ugyanis,hogy egyes tanáraimat,de óvónénit is anno,belevontam ebbe,és "elmondtam" neki a dolgaimat.A valós életben általában alig mertem velük beszélni:D