Mért? De most komolyan!

Akik ösztöneikből kiindulva szállnak el maguktól, azok biztosítják a saját túlélésüket. Ha férfiról van szó, egy nő számára vonzó a magabiztos férfi, a behódoló jellemű bétahímek is örülnek az irányításnak. Ezek lehetnek képzelt vagy valós alapú erények, de a lényeg, hogy elhiszi magáról az illető.

A másik ok, az önbizalomhiányból indíttatott felsőbbrendű megnyilvánulás. Ezzel egy látszatot alakítanak ki maguk vagy mások felé, ami azt sugallja, hogy ők jelentős, erős személyiségek. Általában ez személyiségi válság esetén, önközpontú gondolkodásnál fordul elő. Ezek az emberek kicsit tudatosabbak, mint az előző kategória, de hazugságban élnek.

A harmadik ok pedig az érdektelenség, érzéketlenség lehet. Egyszerűen lekezelőek másokkal, akkor is, ha nem gondolják magukat jónak, ez keltheti a nagyképűség látszatát.

Még megemlíthetnék egy negyedik okot is, amikor mi hisszük azt, vagy szeretnénk látni, hogy a másik nagyképű. Ennek is több oka lehet, általában az, hogy a másokban meglátott hiba tudat alatt jön ki belőlünk és másokra vetítjük. Vagy egyszerűen a sérelmeink üldözési mániába kergetnek.

Első vagyok. Jó dolog, ha magadat is megvizsgálod, amikor az emberekről van szó. Azt is számítsd bele, hogy nagyon sokan az érzelmeiktől is függ, hogyan viselkednek. Aki tegnap bunkó volt veled, lehet alapjáraton jó ember.

Lenézni akkor is lehet valakit a nem vagyunk elszállva magunktól. Elég gyakori, hogy valaki felületes és ismeretlenül vádolja meg a másikat, hogy egoista, holott egyszerűen csak utál valamilyen tulajdonságot akár másokban vagy magában is. Ez például tipikus átlagember gondolkodás, hogy valaki azért bunkó velem mert rosszat akar nekem. Inkább csak egyszerűen nem érdekli az embereket, vagy nem tudnak tenni ez ellen a viselkedés ellen. De mint átlagember nem próbálja megérteni a másikat, főleg nem segíteni rajta, és ez meg is érthető, ha kapacitása sincs rá.