Tavaly megszöktem otthonról, mert ki akartam törni abból a rendszerből, amelyben éltem. Azért jöttem vissza, mert egyedül voltam. Mit csináljak, hogy ez a szabadságvágy kicsit csökkenjen?

Nincs a szabadságvággyal semmi gond. De a szökés nem a legmegfelelőbb megoldás, mert akinek fontos vagy, az aggódik érted olyankor, az pedig rosszabb, mint a négy fal közé zártság. Én a helyedben igyekeznék olyan szakmát választani, amivel sokat kell menni, (fotós, kamionsofőr vagy amihez kedved és tehetséged van). Még egy pár évet tanulsz nyugiban, aztán annyit mehetsz, amennyit csak akarsz. Nem kell beletörődni, hanem inkább teremtsd meg a megfelelő körülményeked a "menőkédnek"!

Gyanítom, hogy már azzal is csökkenni fog a szabadságvágy, ha a szabadsághoz szükséges feltételeken dolgozol. A sport, a túra addig is jó pótlék, fáraszd ki magad naponta.

Mindenképpen azt javaslom hogy az iskolát fejezd be, legalább az érettségiig juss el.

Én is hasonló szituban jártam mint te, csak nekem a családi körülményeim voltak rosszak. Csak arra tudtam gondolni, hogy el tőlük jó messzire.

Tanultam, befejeztem a közép iskolát, nem voltam még 18, és felköltöztem Pestre, tök egyedül. Előtte kerestem munkát és albérletet. Annyira kis naív voltam, csoda hogy sikerült. Rettentően csóró voltam, családomra nem számíthattam, a fizum meg szinte elment albérletre, de ami a legfontosabb: BOLDOG VOLTAM! Mert azt éreztem, hogy sikerült, úgy élhetek amire vágytam. Mellette levelezőn tanultam, lett másod állásom is, mert ugye minden pénzbe került, de mégis sikerült, ember lett belőlem így is hogy mindent otthagytam, és egyedül boldogultam.