Arra lennék kíváncsi kinek mennyire fontos hogy minél több, és jobb barátja legyen, illetve vannak-e egyeltalán.Hogy álltok a barátokkal?

Tinédzser vagyok, szoval ebben a korban szerintem sokan küzdenek ezzel a problémával, hogy őket senki nem érti meg. Sajnos elég visszahuzodó típus vagyok, sokszor vagyok egyedül, de persze nagyon örülnék neki ha lennének olyan barátaim akiknek minden gondomat el tudnám mondani. Arra hogy minnél több barátom legyen, régen "hajtottam" erre, de rá kellet jönnöm hogy ők nem barátok hanem csak jó velük lógni meg minden. Az hogy jó barátom/barátnőm legyen arra nagyon vágynék, bár most ugy érzem hogy megtaláltam mer most elég jol érzem magam a többiekkel, és megbizom bennük, és ők is bennem, mindent elmondunk egymásnak, csak hát régen itt is voltak bajok, hogy csak a saját gondjuk érdekelte őket, és el lettem "nyomva", amit nem nagyon szerettem, és kinyitottam a számat és megmondtam a problémám, amiota minde bajt őszintén bevallok nekik, és megmondom a véleményem ugy érzem sokkal közelebb kerültünk egymáshoz.

Én nagyon vágyok a törödésre, mert szüleim nem foglalkoznak velem túl sokat, jo vigyáznak rám megtesznek

nekem mindent, meg aggodnak néha már tulságosan is, de azér mégiscsak más beszélni egy szülövel mint baráttal.

Én sem vagyok egy nagy barátkozós ember, nehezen tudok feloldódni, stb. Ez valamilyen szempontból nem zavar, mert eleve magányos típus vagyok, és jól érzem magam egyedül is. Éppen ezért van kábé 5 nagyon jó barátom, és ez bőven elég, mert szerintem nem a mennyiség a fontos, hanem a minőség, ha élhetek ezzel a csúnya szóval. Csak az a baj, hogy elég ritkán tudunk találkozni.

Szerintem nem ciki, ha az ember nem dúskál 200 barátban (pláne, hogy nem is hiszem, hogy ezek igazi barátságok lennének), a lényeg, hogy neked hogy jó. És szerintem nálad most különben is az anyaság tölti ki a főszerepet, ez teljesen természetes, hogy nem barátnőzni jársz, hanem a családoddal vagy.