Miért érzem magamat mindenkinél jobbnak?

Én tudom hogy nekem jó, ezért is tartom furának hogy mások csak sajnáltatják magukat folyton, a boldogságukat pedig másoktól teszik függővé. Meg például van az a hozzáállás hogy "nekem soha semmi nem jön össze". Na velem ez fordítva van, én mindenhez úgy állok hozzá, hogy "Ezt akarom, tehát így is lesz." Bár lehet ez azért van, mert gyerekkoromtól kezdve gyakorlatilag szinte mindig mindent megkaptam/elértem amit akartam (pedig a szüleim nem különösebben gazdagok). Csak most egy ideje annyi a különbség, hogy ha valamit akarok azt nekem kell intéznem, de egyelőre jól mennek a dolgaim azóta is, tehát...

És mint írtam nem célom megutáltatni magam a világgal mert azzal nem megyek semmire, meg nekem jó is így, vicces belegondolni hogy igazából senki sem ismer. :) Ja, még régen általános iskolában pont fordítva volt, ott gyakran hangoztattam hogy milyen jó vagyok meg minden -persze akkor még csak poénból, nem csak én és nem is igazán vettük komolyan-, aztán most meg nem hangoztatom egyáltalán, de így gondolom. Nahát, lehet az évek során ezt így tudat alatt magamba neveltem? :) De egyébként másokat elnézve sokkal jobb így élni, magamon kívül nem igazán érdekel más így nincs is min idegeskedni, maximum a saját dolgaimon, de azokra meg általában tudom a megoldást, vagy ha nem, csak rajtam áll kitalálni. Nos rájöttem, pl. ez az egyik ami miatt jobbnak tartom magamat másoknál, a folyamatos nyavalygás helyett tudom hogyan kell tökéletesen élni. Hát köszönöm hogy megválaszolhattam a saját kérdésemet. :D