Ki hogyan élte meg, hogy betöltötte a 30-at? Volt valami változás belülről?

"Szerintem pedig van,"

Tudod 10-es erre mondják hogy minden szubjektív.

Nekem pl a 20-as éveimben se házam nem volt, se kocsim. Nem hogy ház úgy legyen berendezve ahogy én akarom. 35-re ezek megvalósultak és nem függök senkitől.

9-es.

Nálam igazából az ingatlantéma ami legjobban előhozza a szorongást az éveken brutálisan.

Egyedüli gyerek vagyok, de a szülők nem tudnak segíteni, nem voltak soha olyan helyzetben. Ezt egyébként nehéz feldolgoznom mai napig 31 évesen, az utcában, környezetemben mindenki kapott lakást szinte kivétel nélkül, vagy egy erőteljesebb löketet, hogy hozzá juthasson.

Nekem ez nem adatott meg, tudom, mindenért saját magunk vagyunk a felelősek. Akkor is bánt. El lehet ítélni.

Nagyon erőteljesen harcolok, de túl sokszor elbuktam, és nem kerülök közel az ingatlantémához. Ezeket elcseszett éveknek tekintem. Valamit rosszul csinálok mindig, tanulok belőle, de túl sok időt elvesz, és pörögnek az évek.

Néha úgy érzem, aki kapott lakást, a markában csak röhöghet rajtam, mennyire erőlködik a hülyéje, és az élettől minden egyes bukás csak egy újabb belém rúgás.

Volt egy nagyon szép, hosszú párkapcsolatom is huszonévesen, ott is az ingatlantéma miatt bukott meg a kapcsolat, mert távkapcsolat volt.

Azóta megfogadtam, ameddig nem teremtek meg egy saját ingatlant, addig nővel nem kezdek többet.