Hogy zárjam le a múltam?

Sziasztok! Próbálok nagyon rövid lenni, a sztori a következő

Van egy kisfiam akinek az édesapjával már kisfiam születése után pár hónappal szét mentünk, de nem azért mert nem szerettem vagy ő nem szeretett, teljesen más oka volt... Hatalmas szerelem volt részéről és részemről is.. Családja hibája volt, sajnos nem tartott ki mellettünk.

Azóta házas és van egy másik gyermeke. Azt hozzá tenném, hogy amikor elhagyott nem igazán rázott meg a dolog, úgy gondolom, hogy fel sem fogtam vagy nem tudom de nem éreztem semmi nagy fájdalmat csak haragot. A fiúnkat elszokta vinni 2 hetente, de mivel a feleség nem engedi nem is köszönhet, a gyerekről sem tudok vele beszélni csak akkor ha dolgozik és épp akkor hívom fel.

Na de pár hónapja előjött rajtam a szorongás, néha pánik.. próbálom visszavezetni a gondolataimat, hogy mi okozhatja de még pontosan nem jöttem rá, kértem segítséget (kineziologus), ahol ő rá is tapintott erre, hogy ő az, akit nem tudok elengedni.. na most lehetséges az, hogy nem gyászoltam meg az egészet és ez most jön ki rajtam? Nem tudok róla sírás nélkül beszélni, régen ez nem okozott gondot..

Azt tudni kell, hogy a felesége miatt ellenséges velem, a telefont csak úgy veheti fel ha kihangositja, vagy a felesége is bele beszél, ha smst írok neki a gyerekkel kapcsolatban akkor a felesége válaszol, köszönni nem köszönhet és a gyereket nem hozhatja haza egyedül és el sem viheti, nehogy kontaktba kerüljünk. Ami még fontos, 2 évvel ezelőtt úgy döntött, hogy ott hagyta a feleségét és a gyereket és jött hatalmas csokrokkal, bocsánatot kért, hogy élete nagy hibáját követte el amikor elhagYott minket stbstb.. és a felesége elkezdte fenyegetni mindenféle hitellel és hogy soha nem hagY nekünk békét stb és emiatt úgy döntöttem hogy nekem ez nem kell.. egy kis idő múlva vissza ment hozzá, mert én nem bekultem ki vele és nem akart újra egyedül maradni.. de nem szereti a feleségét, teljesen más okból lett a felesége. Talán nem dolgoztam ezt fel, néha úgy érzem, hogy nem is a jelenben vagyok mintha nem is én lennék csak kívülről nézném a dolgokat.. néha meg nagyon jól érzem magam, ha nem gondolok rá 😔