Szorongok kimenni emberek közé, de csak akkor, ha ismerős helyen vagyok, és esélyes, hogy ismerősökkel találkozom?

Jómagam nem ez alapján ítélek meg valakit.

A saját dolga, mit csinál az életével.

Nekem se több, se kevesebb nem lesz egy ember ezektől.

Az a lényeg, hogy jófej-e, személyisége milyen.

Az más kérdés lenne, ha a magánélete érinti-e az enyémet pl párom lenne vagy gyerkőcöm, akiért aggódnék.

Felesleges ezen aggódni, hogy ki mit gondol.

Ha mindig más szavaira hallgattam volna nem tartanék sehol. Valami unalmas munkám lenne.

Külső szemlélőként pedig nem tudhatom pl rólad sem, hogy mi okból vagy abban a jelenben, amit szégyellsz.

Az pedig tény: még előtted az élet és változtathatsz a jelen helyzeteden.

Ezért is felesleges aggódni, csak idővel persze tegyél megfelelő lépéseket, hogy kilábalj és útnak indulj egy olyan uton, ami első sorban neked jövedelmező. Lelki dolgoktól az anyagiakig.