Miért van az hogy én észre veszem saját magamon hogy hülye vagyok és más ezt nem teszi?

A kérdésed értelme teljesen más, mint a kifejtésben írt gondolat meneted.

Szóval mások azt veszik észre rajtad, hogy okos vagy, te pedig ennek ellenére gondolod magadról, hogy hülye vagy.

Erre az a válasz, hogy te vagy annyira okos, hogy tudd, hogy hülye vagy meghatározott témákban. Mások meg, mivel hülyék ezekben a témákban, még annyit sem tudnak róluk, mint te, aki többet tudsz náluk, de tudod, hogy amúgy még hülye vagy adott témakörökben.

Viszont, a kifejtésben azt írod, hogy te vagy annyira okos, hogy észre vedd magadon a negatív tulajdonságaidat, sőt fel is ismered azok megoldását, de igazából nem csinálsz semmit; ugyanakkor a környezetedben élő hasonló tulajdonságú emberek nem annyira okosak, hogy saját hibáikat észre vegyék, és ebből következően képtelenek megfogalmazni az esetleges megoldásokat helyeztük javítására.

Nos, most melyiket akartad állítani és kérdezni?

Ezt olvastam ki a kérdésedből:

1.Te észreveszed saját magadon, hogy "hülye" lusta stb. vagy, de változtatni már nem vagy képes.

2.Mások viszont azt sem veszik észre saját magukon, hogy hülyék.

A válaszom:

1.Lehet, hogy túl szigorú vagy magadhoz. Ha felismerted a problémát, az már fél siker, ha lesz motivációd akkor változni is fogsz.

2.Mások pedig élnek "boldog tudatlanságban" vagy -veled ellentétben- nem zavarja őket.

Cseppet sem tűnsz értelmi fogyatékosnak. Elhiszem, hogy a félrediagnosztizálás mély sebet ejtett, de legalább magadat ne könyveld el fogyatékosnak! A szuicid gondolatok helyett keress valami elérendő célt. Fel a fejjel!

Még nagyon feketén-fehéren látod a világ töredékét.

Nagyon mások vagyunk a saját fajunkon belül is.

Mindenkinek vannak hibái, előnytelenebb oldalunk, ám igaz ez a forditottjára is. Vannak dolgok, amikben jobbak vagyunk, mindegy hogy milyen formában.

Képzeld vannak emberek, akik ha elbambulnak semmire se gondolnak, vannak akik pedig pont hogy gondolkodnak, amikor "lefagy tekintetük" egy pontra nézve, mert fejben összpontosít.

Valakiknél van "belső narrátor hang", valakiknél nincs.

Valakik képesek önmagukat s mindent megkérdőjelezni belső hangjukkal, valakik pedig csak lepörgetik az aktuális dolgokat pl mit kell befizetni s ennyi, nincs tovább gondolás, s vannak akikben ennyi sincs csak érzéseik, pillanatnyi érzelmek, "parancsok" futnak át az agyban ösztön alapján.

Nagyon meghatároznak minket a motoros képességeink és azok szintjei.

Ezen képességek határoznak meg lényegében mindent.

Ezek alapján lehet az ember tehetséges vagy épp ellenkezője stb.

Összetettebb, mint gondolnád.

Vannak menthető és menthetetlen emberek is.

S ezt el kell fogadni.

Emellett az ő dolga, míg pl te már felismerted pl egy adott problémádat érdemes mélyebbre ásni és ok-okozatait felderíteni.

Apránként pedig változtatni vagy adott dolognak megfelelően kialakítani egy olyan életet, ahol az adott tulajdonság nem hátrány.

Akár másokat is bevonva adott problémád kezelésébe.

Jómagam, nehezen állok neki alkotni, mert fejemben elvagyok sok mindennel, ötletek, technikák stb. Ilyenkor jön képbe kedves mentorom, aki a maga módján rá tud venni, ki tud zökkenteni, hogy startoljak.

Utána pedig úgy elmerülök, hogy onnan kell kizökkenteni, hogy pihenjek is, mert észre se veszem időt.

Nem azért nem állok neki, mert lusta vagyok, ADD-m van és ezt évtizedekig nem tudtam, környezetem pedig lusta jelzőt aggatta rám, holott csak fejemben pörögnek a témák kemény mennyiségben. Fejben modellezek is sok mindent, ha pedig valaki látni akarja ahhoz kivitelezem rajz vagy bármi más formában.

Amikor bekattan a fókuszálás, javarészt alkotásnál, akkor elalvásig a munka felett vagyok.

Ha viszont nem történik meg ez a fókusz, akkor vergődök több munka között váltogatva, hogy agyam megkapja azt az ingert.

Jelenleg egy lázadó, szűk buborékban vagy még, embertársaidat nem tudod maguk módján értékelni, ahogy anyudat se. Ám sok esetben a helytelen kommunikáción csúszik el rengeteg minden (akár az ő vagy/és te részedről)... Stb.

Próbálj meg megértőbb és elfogadóbb lenni.

Édesanyámat is gyerekeként kellett megtanítanom dolgokra, mint pl indulatkezelés.

Munkából anno hazajött, én voltam otthon, így engem talált be hisztirohamával.

Kitessékeltem, mondtam: majd megbeszéljük, ha lenyugodtál.

Torkomban volt az idegességtől a szívem dobogása, mert nagyon felidegesített. Becsuktam ajtót rá, 1 perc alatt levegőt vettem és utána mentem.

Hiszti, kiabálás volt az ő részéről, önkontrollal pedig már átgondoltam kb mi lehet vele, nyugodt hangnemmel lenyugtattam, beszéltettem és tártam felé kezeim.

Pár perc alatt tudtam úgy manipulálni, hogy ne kiabáljon, helyette a vállamon sírva kért bocsánatot.

Utána neki állt főzni és meghallgattam őt.

Leordíthattam volna én is, de annak semmi értelme nem lett volna.

Próbáld ki. Figyelj rá és hallgasd meg.

Főleg napjainkban nehezebb adott szemszögekből az élet. Anyám mondta is, hogy jelen életben egy gyereket se biztos, hogy vállalna, nemhogy többet.

Nem vettük magunkra, hanem látjuk és megértjük mit miért mond.

Azt elárulom még, hogy ha tudsz példamutatóan viselkedni még a szüleiddel szemben is, sokkal könnyebb dolgod lesz velük. Emellett nem csak te tanulhatsz tőlük, hanem fordítva is.

S amikor leesik nekik, hogy "a gyerekem példamutatóbban viselkedik stressz helyzetben" az egy pillanatnyi szégyenérzettel is jár normál esetben s ilyenkor visszavesznek pl hangerőből.

Kísérletezz a problémamegoldásokkal. Érdekes is és rengeteget könnyít az életeden.

Emellett több energiád marad a saját "lustaságod" legyőzésére.

Mert ugye vacak közérzettel nem sok kedve van az embernek dolgokhoz.

Sok sikert, próbálj ki dolgokat bátran!

Ha jól látom, 18f. Biztosítalak, intelligensebb vagy, mint a kortársaid többsége. :) Minimum annyiban, hogy kettővel több nyelvet náluk, ha hibásan is, és van annyi önismereted, hogy tudd a hibáid.

A lustaság legyőzése trükkös dolog, mert nem hiszem, hogy úgy megy, hogy elhatározod, holnaptól nem leszel lusta, aztán megcsinálod. :) De azt meg lehet csinálni, hogy csak szombaton heverészel, vasárnapra meg keresel valami csinálnivalót és ha nincs is kedved, lenyomod. Keress olyasmit, ami valamelyest tetszik, nem kell kínzásra venni a dolgot: vidd el a kutyát sétálni 15km-t az erdőben, nézz meg egy kiállítást, ami érdekel, menj el xy nyelvi klubba, stb, biztos van olyasmi, amitől nem tör ki a frász... Nyilván feszengős ezeket elkezdeni csinálni, de jobban fogod magad érezni, amikor megcsináltad, kiszabadulsz kicsit otthonról is, és új, hasonló érdeklődésű embereket is megismerhetsz.