Értelmetlen rivalizálásban nem részt venni gyengeség jele?

Minden ember rivalizál, mindenki szeretne különbözni, mindenki kicsit több akar a többinél lenni. Ez így is van rendjén, amióta világ a világ, a természetes kiválasztódás alól az ember sem kivétel. Ha visszagondolok a gyerekkoromra, azért tartottak sokszor mulya vagy félénk srácnak, mert nem fociztam a többiekkel és nem akartam MINDENÁRON GYŐZNI a "szócsatákban" vagy a tornaórákon. Sosem voltam az az "enyém az utolsó szó" gondolkodásmódú ember. Attól még nem éreztem magamat sosem kevésnek, ha udvarias vagy előzékeny voltam másokkal. A kérdésem arra irányul, hogy vajon hiba-e a TÉT NÉLKÜLI versengés elutasítása? Hiba-e feleslegesnek ítélni pl két kutya harcát azért, hogy melyik ugassa meg a járókelőket, holott az udvaron mindkét kutya és a "hangjuk is elfér". És mégis egymást marják a "pozíció" miatt. Holott ez nem pozíció, hisz semmivel nem jár, ez maximum csak illúzió. Két ösztönállat között az efféle dologra talán kicsit antropomorf rávilágítani és az állatok között ez el is nézhető, de sokszor tapasztalom az emberek egymásközöttiségében is a FELESLEGES rivalizálást. Ha valaki teper az előléptetésért, az indítéknak elfogadható, ha valaki a közös ebédnél "ő akar mégnagyobbat" mondani, na az a tétnélküliség. Remélem érthetőek a példáim. A kérdés pedig csak annyi, hogy vajon hiányzik-e valami az életemből, hogyha én egy felvilágosultabb nézetet vallok magaménak és csak olyanban rivalizálok, amiben van is értelme. (Olyanokban egyébként erős ellenfél tudok lenni.)