Mit gondolsz magad személyéről?

Sokmindent. Tisztában vagyok a határaimmal, feszegetem is. Részben a megfelelési kényszer vezérel, részben pedig a megélhetési kényszer. Ezen felül van egy aljas, manipulatív, jó okból kifolyólag nehezen kiismerhető oldalam, illetve van egy önzetlenül szerető oldalam is, utóbbit viszont csak a hozzám legközelebb állók láthatják. És pont nem érdekel, hogy rajtuk kívül ki mit gondol rólam. Ahogyan az sem, hogy rajtuk kívül kin, és hogyan gázolok át a saját erőmből, a saját érdekemben.

Szia. 71 F Azt, hogy nagyon jó nekem, mert a mennyei ATYA gyermeke vagyok, a Jó Pásztor, az ÚR JÉZUS KRISZTUS juha, a menyország várományosa, ráadásul olyan emberből lettem ezek, aki gonosz, gyáva, lelki beteg, stb volt, de jófelé változás után vágyódó volt, és akart jó ember lenni. Magamat a bűnös életemből nem tudtam megváltoztatni, de neveltetésem és családi kapcsolataim megmutatták az egyetlen Személyt, Aki tud és akart rajtam segíteni. Kértem ŐT-ISTENt-hogy segítsen rajtam. Megtette, és teszi, és fogja tenni, amíg a mennyei hazába érek.

Arról van szó, hogy mindenkinek úgy kellene elfogadnia magát, ahogyan van. Mindenki érezze jól magát a bőrében. Persze nem arról van szó, hogy ne adjon magára semmilyen formában. De ha sportos a természete az is ő, meg ha bálnává növeszti magát, az is. Az önvád, önmagunk másokhoz méregetése káros, meg ne más elvárásainak akarjon senki megfelelni.