Üdvözletem! 50 évesen hogyan békélhetnék meg az életemmel?
Eltelt az élet. Szürkén, amolyan semmilyen módon. Munka, család, gyerekek, spórolás, szürkeség, 'csak ezen legyünk valahogy túl', majd egyszer jobb lesz, majd egyszer... És nincs 'egyszer'. A semmi van. Jelentéktelenség van. Egy elmúlt élet van. És ki tudja mennyi még ezekből a 'jelentéktelen, semmilyen napokból'.
Megbékélni, csak ennyi a vágyam.
Hogyan lehetne megbocsájtani a 'meg nem élt életet', az eltűnt, soha vissza nem térő lehetőségeket? Hogyan tudnám a 'jelentéktelen senki vagyok' érzést elengedni, és örülni a létezésnek?
Üdv a klubban!
Tesó lehetne rosszabb is! Nálam se munka, se család, se gyerekek, se megtakarítás, se egészség.
Szóval k.vára örülj annak hogy ezek megvannak! Ha ezekkel együtt sem találsz értelmet az életednek, akkor egy barom vagy!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!