Kudarcként élem meg, ha egy srác nem “figyelt fel” rám?
Sziasztok!
Azért az önismereti részhez írom ezt ki, mert gyanítom, hogy valahogyan köze van ennek hozzá.
Egyetemen volt egy közös órám egy felsőbb éves sráccal, akire már a legelső órán felfigyeltem. Valahogyan annyira tetszett a kisugárzása, a külseje, ahogy viselkedik, egyszerűen minden, hogy azóta is nap mint nap eszembe jut. Igazából ő egy olyan srác, aki elég sok lánynak bejöhet és valószínű meg is kaphat bárkit akit szeretne, így miután az első hetekben láttam párszor én szépen lezártam ezt, hogy valószínű nem fog észrevenni úgy sem, hagyom.
DE! A történet nem ilyen egyszerű, ugyanis időközben rájöttem, hogy én bejöttem ennek a srácnak a haverjának, aki szintén ezen az órán volt vele. Itt végül semmi nem alakult, mert a srác ezt végül nekem nem mondta el, de közben így kaptam figyelmet attól a sráctól, aki nekem jött be. Ezt egy pozitív dologként könyveltem el, mert az órán attól függetlenül, hogy iszonyat helyes srác egyaltalan nem foglalkozott egy lánnyal sem, teljesen kizárta őket, igy ugy fogtam fel h legalabb az en nevemet tudja meg ha lat akkor felismer.
Aztán lement a félév, nyilván nem alakult sehova sem ez az egész (főleg igy h a haverjának bejöttem) de mégis kudarcként éltem meg, hogy miért nem sikerült felkeltenem az erdeklődését.
Valahogy külsőre annyira megragadta a figyelmem és annyira megmaradt az agyamba, hogy ha az egyetemen eltöltött idő alatt kellene egy srácot megemlíteni ő lenne az, és azóta is nap mint nap eszembe jut és ezen agyalok, hogy min tudnék változtatni, hogy egy olyan srácnak mint ő felkeltsem az érdeklődését.
Persze elkönyvelhetjük félsikerként azt, h ha a haverját bátorította, hogy jöjjön oda és mondja el h mit erez valoszinu csunyanak nem gondolt, megis en ezt legbelül egy kudarcnak éltem meg
Ne haragudjatok, hogy ilyen hosszúra sikerült és azért se, ha zavaros lett, jelenleg azt érzem nagyon nagy a káosz a fejembe.
El szeretnék kezdeni foglalkozni az önismerettel, így sokat segítene, ha a bántó kritikákon kívül érdemben is segítenétek.
Köszönöm, ha elolvastátok és válaszoltok!
Az, hogy jelen vagytok egy teremben nem azt jelenti, hogy nyitottál feléjük...
S kinek mi a szép...
Mindemellett csak a megjelenését kedveled nem őt.
Rólam is úgy gondolják (mai napig...) "bárkit megkaphatnék", de ez olyan beskatulyázás, mintha nekem nem lenne saját ízlésem, esetem, ideálom...
S nem "bárki" kellett, hanem egy valaki, aki kifejezetten az esetem és az illető is szintén így van ezzel.
Az olyan emberek, akik totálisan a külsőm miatt vallanak, nyomulnak, azok gyorsan lemorzsolódnak.
Elég pár perc beszélgetés és érzem is a szakadékot a személyiségünk között.
Voltak, akik "esélyt" kuncsorogtak, majd éreztettem velük, hogy más világ vagyunk.
Őket a buli stb vonzotta, míg engem az alkotási formák/ágak, szakok. S mai napig szerves része az életemnek.
Aztán a jövőképek, célok is teljesen összeegyeztethetetlenek voltak velük, majd rájöttek, nagyon mély az a szakadék.
Egy nap pedig besétált az életembe valaki egy rendezvényen. A kezdetektől sok közös pont volt és folyamat több alakul ki.
Addig ne ítélj el semmit se kudarcnak, amíg nem is néztél szembe vele, nem nyitottál felé.
Minimum keresd a társaságát.
Az önbizalmadtól a kommunikációs készségekig van mit fejlődnöd leírtak alapján.
Valószínű az önbizalom hiánya okozza a kudar érzését, amibe lehet 50%-ot se tettél bele, majd a 100% után mondhatod:
Megpróbáltam, és az élet megy tovább.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!