Vajon mi az igazság, amit én gondolok, vagy amit a többiek mondanak?

Mielőtt belekezdenék középiskolás vagyok és az ellentétek embere. Nem tartom magam hül*ének de iszonyatosan szeretnék okosabb és okosabb lenni, imádom a filozófiát ez a kedvenc időtöltésem és MEGÉRTEM a tananyagot, csak általában elszúrom koncentrálás hiányában. Amikor jobb kedvem van én vagyok az ász a tananyagban, de amikor olyan időszakom van mint most, akkor mintha totál idióta lennék, most is mintha folyamatosan bambulnék és nem tudnék semmit. Néha azzal szórakozom, hogy nem tanulok itthon és próbára teszem az agyam, hogy mennyit képes az óra előtt megtanulni, tudom kicsit veszélyes és morbid, de úgy érzem, hogy nagyon kevés az idő itthon, pedig nem olyan későn érek haza, de mégis időhiányt érzek állandóan.

Az a lényeg, hogy a többiek (a tanárok is) azt hiszik, hogy csaló vagyok, sokat tudok beszélni a semmiről, meg hasonló jelzők, pedig én tudom, hogy tudni akarom a dolgokat, tudom és felfogom amit elmagyaráznak, CSAK elszúrom és ezzel a hőn féltett magabiztosságom is csökken.. Van valaki hasonló esetben, vagy próbáltatok már valami újdonságot ami segíthet felszínre hozni a valódi tudást, vagy tudásszomjat?