Miért vagyok retardált?

Túlzás nélkül mondom, de tényleg. Mindent elrontok, még a legegyszerűbb teendőt is.

Legutóbb egy e-mailt rossz helyre küldtem el, pedig a világ legegyszerűbb dolga válaszként visszaírni a címzettnek, de nem, még azt is elcseszem. Legutóbb egy mérleget törtem össze, azt megelőzően a kaját rontottam el, illetve szinte mindennapos esetként félreértem amit mondanak, és ha nem közvetlen családtag az illető, nagyon kellemetlenül érzem magamat.

Kérdeznek valamit, és félrehallom, rossz választ adok, vagy esetleg egy kétértelmű szót még csak nem is a második értelemben sikerül félreértenem, hanem kitalálok neki egy harmadikat. Unom, hogy folyton idiótának néznek, de az a baj hogy sajnos az is vagyok.

Nem jutok egyről a kettőre, mert elcseszek mindent. Egy útbaigazítást sem bírtam adni egy embernek, mert annak ellenére hogy ismerem a város minden szegletét, ha rákérdez, a nevemet sem tudnám megmondani. Vagy van hogy tényleg nem hallottam arról a helyről ahova menni akar. Ha valaki hozzám szól, valamelyik olyan családtag akivel nem élek együtt, már a hideg kiráz, mert fogalmam sincs mit kérdez. Egy családi beszélgetésben sem lelem meg a helyemet, mert csak azt látom/hallom hogy duruzsolnak, majd egyszer csak belekérdeznek valamibe, a nevemet mondják, én meg bólogatok. Így kaptam már egyszer juhtúrót, amit utálok, így vállaltam magamra valami kisebb feladatot amit persze elcsesztem, és így adtam magamról rossz infókat, mert amikor kimondják a nevemet, a kérdést természetesen nem hallom, én pedig automatikusan igent felelek. Az egy dolog, hogy praktikusabb visszakérdezni, de higgyétek el, a beszélgetés 70%-a így is olyan, hogy “tessék?” “Hogy?” “Mármint?” Vagy csak bámulok, mint aki nem tud beszélni.

Utálnak az emberek, mert hülye vagyok, használhatatlan. Örülök, ha nem kell kontaktba lépnem senkivel, emiatt viszont bunkó embernek ismernek, pedig csak nem szeretem lejáratni magamat azzal, hogy egy kretén vagyok.