Mi volt életed leghosszabb perce?

Amikor olyan szintű agyrázkódásom volt, hogy minden elsötétült, hiába volt nyitva a szemem, semmit nem hallottam és nem tudtam beszélni. Egy szót se tudtam kimondani. Amint egy pici lyuknyi folt volt, amin kiláttam a vak sötétségből elővettem nehezen a telefont, ám híváskor nem tudtam kimondani egy rövid mondatot se, "gyere az x-y utcához."

Akit hívtam levágta, hogy baj van, kérdezgetett, nem tudtam válaszolni, mert agyam azon része nem tudott funkcionálni. Az utca nevét sikerült hatodjára kinyögnöm.

Az a durva... nap, mint nap fordulnak utánam az emberek, kedveskednek, persze háttér szándékkal... ilyenkor meg levegőnek néztek, senki nem segített. Egy idős bácsit leszámítva, de szegény járni is alig tudott.

Ha valaki reggeli csúcs forgalomban a városban blézerben rosszul van és földön guggol ott határozottan baj van. Az esésem is látványos és durva volt, de senki nem segített.

Ilyen világot élünk.

Volt, hogy egy nénit láttam elhasalni a járdán. Az út túloldaláról mentem neki segíteni félre dobva a biciklim. Pedig körülötte a közelében vagy 10ember sétálgatott...

senki meg se mozdult, csak fél szemmel ránéztek.