Ha vékony vagyok,ha husosabb,ha átlagos,ha sportos sosem vagyok elégedett magammal. Miért?22/L

Jó pár éve voltam anorexiás.

Azota máshogy viszonyulok a testemhez.

Tudatosabban eszek,viszont többször estem át a ló túlsó oldalára.Vagy semmit nem eszek,vagy tomom magam és igazából mindenhogy boldogtalan vagyok.

Néztem én már ki nagyon jól,akkor is boldogtalan voltam.

Anno,meg az evészavarom előtt egy kicsit husis voltam és egyáltalán nem edzettem,akkor meg is boldogabb voltam.

Voltak barátaim,akkor voltam igazán önmagam.

Ennek már 7 éve.

Egyszerűen nem tudom magam elfogadni.

A donteseim.

Ért azóta nagyon sok minden,és mentálisan nem vagyok a toppon,de meddig tart még ez?

Hogy bekeljek meg magammal?

Hogy szeressem magam?

Ha többet eszek,bűntudatom van

Ha nem eszek csont vekonynak látom magam.

Őszintén akármit csinálok bűntudatom van.

Ha többet eszek azért.

Ha nem edzek,azért

Ha egesznap fekszek,azért.

Úgy érzem sosem fogom tudni magam elfogadni.

Ezek miatt a dolgok miatt alkalmi kapcsolatokba megyek,keresem a szerelmet,és próbálom lekötni magam,hogy addig sem azon agyaljak,hogy nézek ki.

Nem nézek bele a tükörbe sem.

De emiatt nem bírok egyedül lenni.

Hiába kapok pozitív vissza jelzéseket soha nem hittem el őket.

Meg amikor edző mondta,akkor sem

Egy valakinek hiszek,az én vagyok.

És ahogy látom magam az mindig negatív,pedig úgy meg akarnék barátkozni már magammal.

Emiatt sokszor szorongok.