Szerintetek a sors ismétli önmagát ?

valaminek el kell nevezni, jobb híján sorsnak hívjuk.

Én már öreg faszi vagyok, de még soha nem találkoztam hasonlóval az életemben

Viselkedésmintànak hívnàm, nem sosrsnak.

Sors csak a Napfény ízében hangzott jól.

A sors kitartó és kíméletlen tanító mester. Habozás nélkül képes akár egy életen át gyötörni, újra és újra ugyanazokba a helyzetekbe belesodorva azokat, akik nem hajlandók elsőre, vagy akár többedikre sem megtanulni a szükséges leckéket. A kérdés csak az, hogy mennyi küszködésre van szüksége valakinek ahhoz, hogy végre megtanulja, amit muszáj neki és képes legyen tovább lépni a következő szintre - ahol aztán ismét hosszasan küszködhet egy újabb probléma leküzdésével.

Az élet egy végtelen tanulási folyamat. Különböző döntési helyzetek, problémák, ha úgy tetszik leckék jönnek velünk szemben. Ha egyszer sikerül megoldani egy feladatot, akkor jó eséllyel ugyanazt a problémát már legközelebb is sikerül megoldani, ezért talán problémának sem fogod tartani. Minél több féle élethelyzettel tanulsz megküzdeni, annál kevesebb nehézséget okoznak ezek számodra. Ha nem boldogulsz valamilyen helyzettel, akkor az vagy örök akadályként áll előtted, vagy ha sikerül valahogyan elkerülnöd, akkor is jó eséllyel előbb-utóbb újra szembe fog jönni valamilyen formában.

Hogy kinek mi okoz problémát és melyik problémát mennyire sikerül leküzdeni, az személyenként és élethelyzetenként eltér. Ahogy az is, hogy ki mit tekint "ugyanannak a helyzetnek". Lehet ez más szereplőkkel hasonló felállás, de akár ugyanazokkal a személyekkel is lehet teljesen ugyanolyan helyzet. Persze mivel te sem vagy pont ugyanaz az ember, aki korábban voltál, mert te is változtál az eltelt idő alatt és a többi ember ugyanúgy, így a helyzet sem lesz teljesen ugyanolyan, még ha valamilyen egyszerűsítés alapján ugyanolyannak is tűnik.

Ha korábban úgy érezted, hogy elszalasztottál egy lehetőséget, akkor most igyekezz megragadni. Aztán vagy megtapasztalod, hogy most jártál jobban, vagy rájössz, hogy a múltkor hoztál jobb döntést. De az is lehet, hogy akkor az volt jó döntés, most meg ez. Vagy csak egyszerűen nincs olyan, hogy jó döntés, mert mindig az a jó, amit meghozol és mindig abból a helyzetből kell a legtöbbet kihoznod, amit előidéznek a döntéseid.

Van egy olyan elmélet, hogy a kihagyott lehetőség mindig fájóbb, mint ha valamilyen lehetőséget megragadsz. Ennek a bizonytalansági tényező az oka. Ha belevágsz valamibe, akkor biztosan tudni fogod, hogy jó ötlet volt-e vagy sem. Ha bejött a döntésed, akkor örülhetsz, hogy jól döntöttél. Ha rosszul döntöttél, akkor okulhatsz belőle, hogy hiba volt, levonhatod a következtetéseid belőle és élheted tovább az életed ezek tanulságaival. Ha viszont valamit meg se próbálsz, akkor örök kétely marad benned, hogy vajon így vagy úgy alakult volna. Lehet, hogy hiba lett volna, lehet, hogy megérte volna, de biztosat sosem fogsz tudni róla, csak bánkódhatsz, hogy miért nem lépted meg.

Ezért aztán valószínűleg érdemesebb élni a lehetőségekkel, amikor szembe jönnek. Ha mindenképp választani kell, akkor érdemes felelősen mérlegelni, a rendelkezésre álló információk alapján a lehető legjobb döntést hozni és utána elfogadni, hogy úgy döntöttél, többé nem megkérdőjelezni a döntésed, mert már meghoztad és már nem lehet rajta változtatni. Esetleg még mielőtt végleges lenne a döntés, megpróbálhatod szimulálni magadnak, hogy milyen lenne, ha úgy döntenél, mennyire éreznéd utána hibának. Többek közt erre használják sokan a pénz feldobást is. Mert ha két közel egyforma lehetőség közül kell választani, akkor szinte mindegy, hogy melyiket választod, nincs nagy tétje. Ha érme feldobással döntesz, akkor megkönnyíti a döntést. Ha meg mégis rossz döntésnek érzed, amit az érme véletlen szerűen választ, még nem késő felülbírálnod, hogy de te mégis a másikat akarod. Amikor viszont meghoztad a döntést, az legyen végleges és tarts ki mellette. Legfeljebb egy későbbi döntési helyzetnél majd felülbírálod, amikor újabb döntés elé kerülsz, hogy továbbra is arra akarsz-e menni, vagy sem.