Ha az eddigi életem során semmi nem jött össze, akkor elmondható hogy életképtelen vagyok?

Még nem.

Keress megoldást.

Akkor arra koncentrálj, ami sikerült:

miért sikerült, és amikor nem sikerült, mit csináltál másképp?

Ugyanígy: mitől ment tönkre utána? Mit csinálhatnál, hogy ne menjen tönkre?

Önmagadhoz való hozzáálláson változtatni, önismeret s mindezek fejlesztése.

+összegezd a dolgokat.

Hibáktól a pillanatnyi sikerekig s azoknak bukását mi/ki okozta.

Önismeret mindennek alapköve.

Elhasaltál? Gondold át a miértjét majd javítsd ki, azaz ha pl újra kezded ne kövesd el a hibát.

A másik kérdés: hány éves vagy és hány éve botladozol?

Bízol-e eléggé önmagadban?

Ha nem, miért nem? Stb... Önismereri dolgokat tegyél rendben.

Pl van egy termék ötleted hiába jó, ha te magad nem hiszel igazán benne, azaz a saját ötletedben.

Belevágni dolgokba és azt sikeresen véghez vinni épp olyan, mint a kapcsolat: nem csak megszerezni kell tudni, meg is kell tartani és folyamatosan fejleszteni, építeni azt.

Hozzáállás kérdése is.

Vajon mennyit tettél a siker megtartása érdekében?

Mik azok a dolgok, témakörök? Érdekeltek-e igazán, azaz önazonosak voltak-e, szeretted-e?

Szintén sokat számít.

Az életképtelen az a Zolika volt és az Imi. Akik negyven pár éves korukban halltak meg évtizedes alkoholizálás miatt. Pedig rendes életük is lehetett volna. Mindkettő tehetséges szakember volt csak link. Zolika temetésén az anyja nem engedte meg h bárki beszédet mondjon, mert azt mondta hogy a fiáról nem lehet semmi jót elmondani. Ők így éltek így végezték. Felpüffedt hassal, saját vérében amikor a vécén majdnem kijöttek a belei. A másik meg egy bokor alatt halt meg részegen hajléktalanként.

Nem lehetett rajtuk segíteni. A segítséget lopással ivással trógerkodással viszonozták.

Azért sajnálja az ember őket. Voltak szebb emlékeink velük.