Miért akkarok mindenkit "megmenteni"?

Most nem szo szerint értem, de így vitás szülők közt nőttem fel, eléggé szeretethiányos meg problémás lany vagyok, és eszrevettem hogy ha valakit piszkálnak, rendesen nekem esik rosszul,és inkabb oda megyek beszélgetek azzal az illetővel. Volt pl egy fiú, akirol amugy else tudom donteni hogy tetszett vagy csak maga a sajnálat miatt akkartam volna tole "többet " láttam rajta hogy depressziós hogy mennyire ossze van törve milyen rossz neki, és legszivesebb oda mentem volna hozzá meg minden, csak mivel egy pár évvel idosebb nem nagyon mertem, meg ki tudja milyen. Vagy ha valakivel nem beszélgetnek ki közösitik, akkor én oda megyek és beszélgetek vele. Vagy pl multkor néztem egy filmet, Lehetetlen a címe asszem, illetve igaz történet, és rendesen fájt végig nézni h mennyit szenvedtek ugymond, meg így a végén a család egymásra talált annyira örültem, aztán másnap is szo szerint szomoru voltam hogy mennyi család veszhetet ell úgy, hogy nem találták meg egymást.. tehát elegge lelkis vagyok meg minden.. és akkármennyire utáljak valakit, ha olyan segítségre lenne szüksége, vagy bármi mégis segítek mert ha nem, akkor lelkiismeret furdalásom lesz. Vagy ha pl valakinek be szólok és uttána láttom h milyen szar neki, szó szerint meg haragszok magamra. De ez miert van?